LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az érzelmek megváltoztathatják – fokozhatják avagy csökkenthetik – a tevékenység intenzitását. Éppen erre a változásra gondolunk, amikor jó vagy rossz, felfokozott vagy levert hangulatról beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy az ember depressziós állapotban van, fáradtan vagy – ellenkezőleg – lendületesen dolgozik. Felfokozott állapotban az ember néha a munkaképesség legmagasabb szintjét képes elérni.
Az érzelmek a tevékenység irányultságára is hatást gyakorolnak, minthogy mindaz, ami pozitív érzelmekhez kapcsolódik, vonz, ami pedig a negatívakhoz, az taszít bennünket. Freud szerint az örömelv alkotja az emberi viselkedés legmagasabb szabályozóját. Mégpedig Freud szerint a kiindulópontot mindig az a törekvés alkotja, hogy leküzdjük a feszültséggel kapcsolatos szenvedést és kielégülést érjünk el; ha elértük ezt a kielégülést, amelyre a tevékenység irányult, a tevékenység megszűnik. Nem nehéz észrevenni, hogy ezt a modellt a szexuális viszonyok szférájából általánosította s vitte át az emberi viselkedésre általában. Az következnék belőle, hogy a pozitív érzelemnek mindig nyugalom az előfeltétele. Ezzel szemben már köznapi szinten is jól ismeretes, hogy például az örömérzés korántsem szükségszerűen kapcsolódik a tevékenység befejezéséhez. Az alkotás esetében a tevékenység folyamata maga tartalmazza az érzelmi feszültség feloldásának mozzanatát. A tudós vagy a művész tevékenységében az öröm érzése az elgondolás vagy egy érdekes eszme megszületésével kapcsolatos.
Vannak olyan koncepciók, amelyek szerint az emberiség haladása csupán az értelmi fejlődéssel függ össze és perspektivikusan az emberi élet elveszti minden érzelmi töltetét, az ember logikailag funkcionáló géppé változik át. A valóságban azonban az érzések kiképzésének folyamata elválaszthatatlan a személyiség fejlődésének egész folyamatától. Az érzések világosan fejezik ki az „emberré vált természetet”, és épp ebben rejlik az a varázsos vonzerő, amely minden igazi érzésből sugárzik.
