LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az a képességünk, hogy hihetetlen mennyiségű információt tudunk elraktározni agyunkban, annyira természetes, hogy emlékezetünkkel csak olyankor foglalkozunk, amikor éppen nem jut valami az eszünkbe.
Képesek vagyunk egy frissen kikeresett telefonszámot addig a fejünkben tartani, amíg tárcsázunk, azután persze elfelejtjük.
Ha gyakran hívjuk ezt a számot, egy idő után már nem kell a telefonkönyvért nyúlnunk.
Ez is természetes folyamat, hiszen a sok hívás során megtanultuk.
Amikor pedig valamiért mégsem jut az eszünkbe, szidjuk a memóriánkat.
De hogyan is van ez?
Egyik esetben nyilvánvalónak tartjuk, hogy nem emlékezünk, míg a másik esetben ugyanezen bosszankodunk.
E példa, és sok hasonló tapasztalat alapján kézenfekvő feltételezésnek tűnik, hogy az emlékezetnek kétféle működési módot tulajdonítunk.
A korai elméletek szerint a memória két részből, egy rövid és egy hosszú tartamú emlékezeti tárból áll.
Minden információ először a rövid tartamú memóriába kerül, és ha elegendő ideig ott tartjuk, például ismételgetjük, akkor átíródik a hosszú tartalmú memóriába.
Ha ez nem történik meg, akkor elfelejtjük.
Mennyi ideig tartózkodik az információ a tárházban?
A hosszú idejű emlékezésben úgy tűnik, korlátlan ideig, hiszen a legöregebb ember is vissza tud emlékezni gyermekkori élményeire.
A rövid idejű emlékezést úgy lehet vizsgálni, hogy kizárják az ismétlés lehetőségét.
Kísérletben ezt úgy oldják meg, hogy a kísérleti személynek egy betűhármast mutatnak ( például CVI), és elterelő feladatként arra kérik őket, hogy hangosan számoljanak visszafelé hármasával.
