Az érzések alkotják az ember legintimebb szellemi birtokát. Minden érzelem mélyen személyes jellegű. Az embereket nemcsak az különbözteti meg egymástól, amit éreznek, hanem az is, ahogy érzéseiket megnyilvánítják. Azokat, akiket erős emocionalitás, általában kifinomult érzésvilág jellemez, „emocionális típusú” embereknek nevezzük.
Az erős érzelmi élmények pszichoszomatikus tünetekben is megnyilvánulhatnak – fejfájásban, dadogásban, fekélyben, izomfájdalmakban, bőrbetegségekben, különböző allergiákban stb. A tárgy, amely undort ébreszt bennünk, a hányás pszichoszomatikus reakcióját idézheti elő. Viszonylag kevés olyan tárgy van, amely rendszerint érzelmileg semleges lenne. Az objektivált és tudatosult érzések elvesztik erejüket: a könnyek csillapítják a fájdalmat; a rettegést, ha végiggondoljuk, hatalmát veszti. A lelki indulatok külön csoportját képezik az élettapasztalat és az ész munkája által megtermékenyített esztétika és erkölcsi érzések. A tudat érzelmi szférájában meg szokták különböztetni a szenzoros reakciókhoz kapcsolódó elemi érzelmeket (éhség, szomjúság, fáradság stb.), az érzéseket (szeretet, gyűlölet, bánat, öröm stb.), az affektusokat (düh, rémület, kétségbeesés stb.), a szenvedélyeket és az érzelmi közérzetet vagy hangulatot (vidám, levert stb.). Ezeken kívül külön ki szokták emelni az érzelmi feszültség állapotait, a stresszt. Az érzés élmény, lelki indulat és értékelő viszonyulás formájában történő, történelmileg kialakított visszatükrözése annak a tárgynak, amellyel az embernek dolga akad.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány