Az empátia (azaz beleélés) azt jelenti, hogy az utánzás során automatikusan átvesszük a társ mozgását, de ezzel együtt átvesszük érzelmi és aktivációs állapotát is.
Ez képessé tesz arra, hogy „együtt érezzünk” egy másik emberrel, „beleéljük” magunkat az Ő helyzetébe.
Ennek a beleélésnek a során meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat, és törekvéseket, amelyeket a szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelynek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen.
A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén saját személyiségében felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei.
Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.
Empátiává a beleélés akkor lesz, ha az élményt tudatosan feldolgozzuk, és a másik emberből megértett összefüggéseket önmagunk számára megnevezzük és értelmezzük.
Az empátia leggyakrabban két személy között zajlik.
Elengedhetetlen a közvetlen kommunikációs kapcsolat, mert az empátia akaratlagos odafordulás, figyelem a másik iránt.
Az empátia feltétele, hogy valóban a másik ember élményeit tükrözze, azért is szükséges, hogy érzelmi, indulati elemek álljanak a kapcsolat előterében , és a racionális szempontok másodsorban.
Az empátiás kapcsolatban azonos „lelki hullámhossz” alakul ki, amelyben:
– A megértés könnyű,
– Az együttlét sajátos együttes élménnyé válik,
– A jelenlevők „én” korlátai elhalványulnak,
– És végül természetesen érzelmi összhang teremtődik.