Egyesek közülünk uralkodó szerepet töltenek be, mások viszont a háttérben maradnak. Az érdekek körének tágulása előfeltétele a személyiség fejlődésének, s ugyanakkor megnyilvánulási formája szellemi gazdagságának. Tudatosult jelentősége és érzelmi vonzóereje következtében az érdek az emberi tevékenység nagyhatású ösztönzője. Az érdek képezi a tudat dinamikus aspektusát, ez változtatja át a tárgyra vonatkozó ismeretet az elsajátítására irányuló törekvéssé.
Hogy megértsük valamely emberi tevékenység értelmét, tisztáznunk kell motívumait. A motívum nem más mint valamely meghatározott viselkedés tudatosított vagy nemtudatosított alapja. A motívum fogalma adja meg a választ arra a kérdésre, mi készteti az embert egy meghatározott cselekvés végrehajtására, milyen személyes cél vezérli ebben. Külsőleg azonos cselekvések mögött teljesen különleges motívumok rejtőzhetnek; ezek képezik a cselekedet mozzanatát. A késztetésekkel szemben a motívum. Úgy jelenik meg, mint tudatosan kitűzött cél, mint tudatosult szándék, amely meghatározza a tevékenységet alkotó aktusok irányát és szervezetét.
Ésszerűen motivált-e minden emberi cselekedet? Természetesen nem. Sok ember hagyatkozik a véletlenre ahelyett, hogy ésszerű szándékait megvalósítva cselekednék. Ám helytelen lenne abszolutizálni ezeket a passzív mozzanatokat az ember életében, s ezt egy örökkön megújuló folyamhoz hasonlítani, amely születésekor elragadta őt, és ellenállhatatlanul sodorja az öregedés, a halál felé. Valójában az ember inkább cselekvő, mint szenvedő princípium. Tudatában mintegy állandóan megelőzi önmagát.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Vallanak a betűk
Az írás, pontosabban a mód, ahogyan írunk, bemutatkozásunk része, akaratunktól függetlenül is sokat elárulunk magunkról, …