Egyesek közülünk uralkodó szerepet töltenek be, mások viszont a háttérben maradnak. Az érdekek körének tágulása előfeltétele a személyiség fejlődésének, s ugyanakkor megnyilvánulási formája szellemi gazdagságának. Tudatosult jelentősége és érzelmi vonzóereje következtében az érdek az emberi tevékenység nagyhatású ösztönzője. Az érdek képezi a tudat dinamikus aspektusát, ez változtatja át a tárgyra vonatkozó ismeretet az elsajátítására irányuló törekvéssé.
Hogy megértsük valamely emberi tevékenység értelmét, tisztáznunk kell motívumait. A motívum nem más mint valamely meghatározott viselkedés tudatosított vagy nemtudatosított alapja. A motívum fogalma adja meg a választ arra a kérdésre, mi készteti az embert egy meghatározott cselekvés végrehajtására, milyen személyes cél vezérli ebben. Külsőleg azonos cselekvések mögött teljesen különleges motívumok rejtőzhetnek; ezek képezik a cselekedet mozzanatát. A késztetésekkel szemben a motívum. Úgy jelenik meg, mint tudatosan kitűzött cél, mint tudatosult szándék, amely meghatározza a tevékenységet alkotó aktusok irányát és szervezetét.
Ésszerűen motivált-e minden emberi cselekedet? Természetesen nem. Sok ember hagyatkozik a véletlenre ahelyett, hogy ésszerű szándékait megvalósítva cselekednék. Ám helytelen lenne abszolutizálni ezeket a passzív mozzanatokat az ember életében, s ezt egy örökkön megújuló folyamhoz hasonlítani, amely születésekor elragadta őt, és ellenállhatatlanul sodorja az öregedés, a halál felé. Valójában az ember inkább cselekvő, mint szenvedő princípium. Tudatában mintegy állandóan megelőzi önmagát.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány