LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Amikor a gyermek megtanulja az ideális gyöngédséget és a vágyakból adódó konfliktusok elfojtását, magában halmozza fel azokat a dolgokat, amiktől annyira félnek a szülei: a letagadott, visszafojtott haragot, dühöt. Megérti, hogy ha a szülei nem is dühösek, másutt egészen másképp történhetnek a dolgok. A fő tárgyra – aki a szülő – irányuló erőszakot másra vetíti, és elkezd félni az idegen emberek, tárgyak, állatok erőszakosságától… Így fejlődik ki a túlféltett gyereknél a fóbia az állatoktól és a„gonosznak” nevezett dolgoktól, mert feltételezhetően ők hordozzák azt az erőszakot, amitől annyira óvni szerette volna a szülő a csemetéjét.
A minden veszélytől és erőszaktól óvott gyermek félénkké válik, bár kedvesen alárendeli magát a szülei kívánságainak, hogy máshol és később nyilvánítsa ki rémületét, például a rovaroktól, állatoktól, iskolától, sötétségtől való félelmét. Ugyanezek az
okok váltják ki az olyan mérvű erőszakot, mint az anorexia, a bulímia, a kábítószer vagy az öngyilkosság. A gyermek saját magával szemben tanúsított erőszakos magatartásának vélhető célja a szülőkkel való konfrontálódás elkerülése. A gyereknél kialakul egy meghatározhatatlan, de állandóan jelen lévő szorongás. A szülői akarattal való természetes szembenállás egy személyes, sajnos néha öngyilkos életutat eredményez!
Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az erőszakos gyermek sokszor származik olyan családból, ahol a szülők maguk is erőszakosak voltak vagy fizikai értelemben (alkoholizmus, verekedés), vagy erkölcsileg (a kisgyerekkorban bekövetkező válást megelőző veszekedések), és időnként nem kímélték a gyereket sem a verbális vagy fizikai erőszaktól: azt gondoljuk, hogy a gyermek véglegesen integrálta az erőszakot, mint a Másik elleni védekezési módot nehézség esetén.
