LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ember érzései nem pusztán érzelmi aláfestésül szolgálnak egyes megismerési folyamatok számára, nem egyszerűen követik őket, színes árnyék gyanánt. Minthogy objektív tartalmuk és racionális jellegük van, az érzések hatalmas dinamikus erővé válnak az ember és a társadalom életében.
Mi az uralkodó egy adott, konkrét ember esetében, az érzések-e avagy az ész – ez határozza meg személyiségének típusát. Semmit, vagy szinte semmit sem érthetünk meg az emberi természetből, ha az érzelmi szférától elvonatkoztatunk. Nem véletlen tehát, hogy a tudósok annyi figyelmet szentelnek az érzelmek fiziológiai alapjainak elemzésére. Éppen a pszichofiziológia hivatott többek között annak a megmagyarázására is, miért fejeződnek ki meghatározott érzések könnyekben, a hangszint és a beszéd megváltozásában, nevetésben, sóhajokban, felgyorsult szívverésben stb. A tudatunk ellen nem tudunk tenni. Testi reakcióink az érzelmeink révén külső jelekben megmutatkoznak.
Bár az érzések hatalmas szerepet játszanak a megismerő tevékenységben, az okfejtésben nem szolgálhatnak érvek gyanánt. Ha valaki egy vita során nem tényekre vagy logikai bizonyítékokra, hanem az érzéseire hivatkozik, „akkor nem lehet egyebet tenni, mint otthagyni őt, mert azzal kivonja magát az ésszerűség közösségéből, bezárkózik elszigetelt szubjektivitásába – a különösségbe”. Az érzések féken tartásában nemcsak a kultúra játszik pozitív szerepet – sok függ attól is, milyen célok vezetik az embert, objektívek-e avagy szubjektívek, csupáncsak személyiek. Épp ezen múlik az érzések igazsága és objektivitása.
