LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Minden korban éltek olyanok, akik a fényt keresték. A kora ókorban azonban még kevés lehetőség nyílt a hasonlóan gondolkodókkal való kapcsolattartásra. A keresőnek a legtöbbször fel kellett vállalnia a visszavonulást egy kolostorba vagy az aszkétikus életmódot, ha mesterekkel és más tanítványokkal akart találkozni.
A pitagóreusok alkották az egyik első, történelmi hagyományokban említett testvériséget. Pitagórasz, a görög bölcs valószínűleg még saját maga alapította a testvériséget a szülőföldjén, Szamosz szigetén, és a közösség hamarosan elterjedt az egész görög világban és minden görög gyarmaton. Pitagórasz, mielőtt bevándorolt az alsó-itáliai görög gyarmatra, nagyon sok mindent megélt már. Még fiatalemberként ökölvívásban megnyerte a 48. olimpiai játékokat. Később Egyiptomba utazott, ahol beavatták a misztériumokba. Majd fogságba került, és Babilonba száműzték, még mielőtt Perzsiában Zarathusztra tanítványa lett. A „lelkek fogságával” kapcsolatos gondolatait még Platón is átvette. Pitagórasz 56 éves korában tért vissza szülőhazájába, Szamoszra, ahol megalapította a híres misztériumiskoláját.
A pitagóreusokat a fehér lenből készült tunikájukról lehetett mindig felismerni. Napjaikat szigorú rendszabályok határozták meg, amelyek a testi és az erkölcsi fejlődést szolgálták. A napirend rituális mosdásokból, memóriagyakorlatokból, a tanok elsajátításából és közös étkezésekből állt. A tanítványok matematikát, geometriát, számmisztikát, hangzástant és meditációt tanultak. Pitagórasz tanai szerint a rend mindig a káoszból születik meg. Az esszénus testvériségek virágkora Palesztinában és Egyiptomban, a Kr. e. 164 körüli évekre tehető, és Kr, u. 70-ben ért véget, amikor a rómaiak elfoglalták Palesztinát. Maguk az esszénusok Mózes koráig vezették vissza a szövetségüket, és a tagjaikat görög szóval „therapeuti”-nak nevezték.
Az esszénus tanok a zsidó hagyomány mellett pitagóreus, görög, káldeus és egyiptomi elemeket is tartalmaznak. Misztikusan rejtett titkos tanaik szorosan összefüggtek az emberi lélekre vonatkozó tudással. Szigorú aszkézissel és szellemi gyakorlatokkal arra törekedtek, hogy megszabadítsák a lelküket az elmúlt generációk negatív karmájától, amely – ahogy ez a tanokban áll – akár negyvenkét emberöltőre is visszanyúlhat.
