LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A felvilágosodás a 17-18. század korszelleme. Egy olyan korszak, melyben a tudás, az ész került középpontba, megalapozta az összes utána következő korszak gondolkodásmódját és rendkívül sok találmányt, felfedezést tudhat magáénak.
Az egész korszak a fejlődésen alapul: fejlődtek a természettudományok, ennek következtében pedig a világ megismerhetőnek és megmagyarázhatónak tűnt. Egyre több, régen megválaszolhatatlan kérdést tudtak megmagyarázni, a tudás, a tanulás, a józan ész előtérbe került. Úgy gondolták, hogy megfelelő neveléssel és felvilágosítással nem csak az egyes ember, hanem egy egész társadalom is megváltoztatható, felemelhető. Így aztán a haladás gondolata és a szabadságvágy is hamar meghatározó eleme lett ennek a kornak.
Ebben az időben már sok országban fellelhető volt a polgárság, mely nélkül a korszellem nem teljesedett volna ki. A felvilágosodás Angliából indult, az új eszmék ott jelentek meg először, olyan ismert tudósok, gondolkodók körében, mint Hume, vagy Locke. Locke például megfogalmazta a „Társadalmi szerződést”, melynek értelmében a nép maga választja uralkodóját, az uralkodó nem egyenlő Istennel, így bizonyos íratlan szabályokat be kell tartania. Ha ez nem történik meg, akkor leváltható lesz. Ez, és az ehhez hasonló gondolkodásmód hatalmas változásokat hozott.
Az új eszme a 18. században Franciaországban teljesedett ki, itt élte virágkorát, majd lassan meghódította Európa jelentősebb részeit is. Gondolkodásmódjában a világot állandóan fejlődőnek érzékelték, a gondolkodás középpontjában nem az egyház, hanem az ember, az ész, a tudás állt, de azt meg kell említeni, hogy az ateizmus (Istentagadás) ekkor még nem volt kialakult vélekedési forma. A deizmus kezdett kibontakozni, mely gondolat szerint Isten megteremtette a világot, de aztán hagyta, hogy a természet uralkodjon rajta, folyjon minden a maga útján. A reformáció is ebben a korszakban jelentkezett.
