Az ismeretek a tudományos fogalmak formájában rögzítődnek. A fogalmat, amely saját gyakorlati megvalósítására irányul, eszmének nevezzük : az eszme a realizációra való törekvés, cselekvési terv. Az eszme a valóságba való gyakorlati behatolás energiájával telített; nem más, mint a fogalom és a cél szintézise. Az ember valóban tudatos cselekvéseit a végeredmény elérését célzó irányultság jellemzi. A cselekvés és az össztevékenység folyamatának egymást követő állomásai, továbbá kezdete és vége többé-kevésbé szigorú megfelelésben állnak egymással: a folyamat menetét a terv előre meghatározza. A szándék és a cselekvés reális iránya közti ellentmondás zavar-állapotot hoz létre, amelyet a pszichológiai irodalomban blokádnak neveznek.
Ha elemzésnek vetjük alá, min alapszanak a cselekvések, akkor kitűnik, hogy az ember minden jelentéssel bíró cselekedete valamiféle feladatmegoldást jelent. A cselekvési feladat azonban, mint megtervezett, az ember által elérni kívánt eredmény, valami olyan, amit létre kell hozni, de ami még nem létezik valóságosan. Egyszóval a cselekvési feladat nem más, mint a kívánt jövő eszmei modellje. A cselekedetet nem lehet sem megtervezni, sem végrehajtani, ha az ember nem hozta létre ennek irányító előfeltételét a jövő eszmei modelljének, a célnak formájában. Tehát minden cselekedet két szorosan összefüggő folyamatot tételez fel: a jövő előirányzását, előrelátását, megsejtését, ami a megfelelő dologi kapcsolatok és viszonyok megismerésén alapul és a cselekvés programozását, megtervezését, aminek biztosítania kell a cél elérését.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány