Miközben szolgálunk, megváltozunk, és a mesterek, akik figyelemmel kísérik ezt a folyamatot, lehetőséget is adnak az erre kész embernek, és egy adott tevékenységi területre irányítják. A mesterek a munkájukat a „nagy szolgálatnak” nevezik. Azért öltenek testet egy bolygón, mert a segítségre irányuló vágy él bennük. Ők csakis azért vannak itt, hogy az evolúciós terv megvalósulását szolgálják a Föld minden természeti birodalmában.
Az evolúció folyamata az egyének, a bolygók, és a világegyetem szintjein is ugyanolyan módon történik. Azt is megéljük minden nap, hogy az evolúciós utazásunk, amelyen mindannyian részt veszünk, törvényeknek engedelmeskedik. Ezek a törvények az egész világegyetemben ugyanazok, és semmi sincs, ami ne az evolúció azonos törvényei alapján fejlődne. És ha itt, az emberek birodalmában továbbfejlődünk, fel fogjuk ismerni, hogy ez a birodalom rendkívül fontos szerepet játszik bolygónk fejlődési tervében, még akkor is, ha az emberiség csak átmeneti állapotot jelent az állatok birodalma és a szellem birodalmai között.
Isteni szikrák vagyunk, akik az istenségüket a saját, apró és egyéni síkjukon szeretnék felismerni és megvalósítani. A felismerést már a Halak korszakában is tanultuk, de most elkezdjük gyakorolni az adottságaink megvalósítását is. Vagy az akarat, vagy a szeretet, vagy az intelligencia szikrái vagyunk, aszerint, hogy melyik energiacsoporthoz tartozik a lelkünk. A személyiséget, amely otthont ad a léleknek, ugyancsak egy fajta energiatípus határozza meg, amely azonban életről életre változik, amíg magáévá nem tette valamennyi energiatípus képességeit, és a lélek bele nem építette a személyiségbe valamennyinek a jellemzőjét.
Ezeken az utakon a meditáció egyre inkább fontos tevékenységgé válik, mert ezáltal jön létre az összeköttetés a lélekkel, és a lélek ezen keresztül egyre hatékonyabban tudja átadni az energiáját a személyiségnek.
Mert amikor a lélek testet ölt, a saját terveit és szándékait követi. Minél tökéletesebbé válunk, annál inkább és annál hatékonyabban valósítjuk meg a lélek célját. Egyre inkább a lelkünk szándékaiból fog eredni mindaz, amit célként és értelemként felismertünk.