LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A szellemi Én spirituális érverése kísér bennünket. Mellettünk áll, amikor testet öltünk ezen a Földön, és akkor is, amikor visszatérünk a lélek otthonába, hogy ott ismét felkészüljünk a tapasztalatszerzésnek egy újabb ciklusára. Hisz újra és újra lehetőségünk nyílik arra, hogy egy újszülött friss testével és agyával lépjünk be a következő körbe.
Sok-sok életünk csak egy-egy apró ciklus a Naprendszerünk életének hatalmas ívű körforgásában, a világegyetem életciklusainak ritmikus ismétlődésében. Az idő állandó érverése fogaskerékként teremt folyamatos kapcsolatot a még magasabb kerekek örök forgásával.
Minden új ciklus egy fordulatot jelent, de a fordulatok sorozata nem zárt gyűrűt alkot, hanem egy állandóan továbbhaladó körforgást hoz létre, amely kiterjed, és minden megelőző ciklus ösvényét a haladásnak egy nagyobb ívével köti össze. Az egymást követő ciklusok csigalépcsőhöz hasonlítanak, amin felfelé haladva mindig újra ugyanazt a helyet érintjük, mint az előbbiekben, és mégis már az előző lépcsőfok feletti szintre jutottunk.
Így követi egymást a tegnap, a ma és a holnap, mint egy közös út, mint egymásba érő és egymással összeolvadó ciklusok sorozata. Ez egyértelműen megnyilvánul az emberiség történelmében is, azoknak a nagy embercsoportoknak a tapasztalatain keresztül, amelyeket a régi tanok „a Föld nagy emberfajtái hullámzásának” neveznek. Mert egy emberfajta ciklusának a vége mindig összeolvad a következő, újabb emberfajta kialakulásával. Ez azt jelenti, hogy egy fennálló, magasabb rendű kultúra éppen úgy magában hordja egy letűnt korszak maradványait, mint egy következő emberfajta és kultúra kezdeteit is. Így az egymást váltó ciklusok mindig nagy változásokat is hordoznak magukban.
