Az illuminátusok rendje

Az évek folyamán a szabadkőműves és a rózsakeresztes gondolatok misztikus-okkult irányvonalai és a gnosztikus-teozófiai tanítási rendszerei összekapcsolódnak egymással. Már néhány évtizeddel később Európa sok országában elismert nevű, humanitárius beállítottságú egyesületek alakulnak. Gottfried Wilhelm von Leibniz filozófus (1646-1716) is tagja volt ennek a szövetségnek, és terjesztette a szervezet gondolatait. Ezeknek a szövetségeknek a megalapításában kifejezésre jutott a tagok vágya a külső életben veszendőbe ment régi bölcsességek tanainak a hagyománya után, de emellett természetesen „elegáns” is volt ezekhez a szövetségekhez tartozni.

A XVIII. század végén Adam Weishaupt, a fiatal teológiaprofesszor, aki egy jezsuita kollégiumban nőtt fel, megalapítja az „illuminátusok” rendjét. Egy titkos, bölcsességeket oktató iskoláról álmodik, amelyben a kora legjobb, egyetemet végzett fiataljai az egyház béklyói alól felszabadulva megtanulhatják mindazt, amit a jezsuiták száműztek a hagyományos iskolákból. A rend hamarosan szoros kapcsolatot ápol a társadalom minden rétegével, és nemcsak fejedelmek és grófok válnak a tagjaivá, hanem orvosok, jogászok, professzorok, egyházi méltóságok, tisztek, diplomaták és állami alkalmazottak is. Az illuminátusok rendje azonban belső konfliktusok miatt hamarosan széthullik, és a tagjai újabb szövetségeket alapítanak.

Az emberi gyengeségek, mint a hatalomvágy és az önzés, amelyek még a magasan fejlett keresőknél is a felszínre törhetnek, gyakran vezetnek feszültségekhez az ilyen szervezetek keretein belül. Ezek a szétválások és új szervezetalapítások viszont néha olyan utakon is haladnak, amelyeknek már semmi közük sincs egy misztériumiskola nemes feladataihoz. Ezt sem szabad elfelejtenünk.A XIX. században elsősorban Franciaországban alakulnak különböző újgnosztikus csoportok. Az ezoterikus tanokat, amelyeket ezek a gnosztikus-misztikus irányultságú titkos társaságok megőriztek, gnosztikus misék formájában celebrálják. Ezek a csoportok elvetik az eredendő bűn tanát, a szeretetet tekintik a legfelsőbb törvénynek, és szentnek tartják a nemzőszerveket.