LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az iskolába kerülő gyermek a távolságot sem tudja még pontosan meghatározni. Térszemléletére még mindig az én-központúság jellemző, mely a jobb és a baloldal meghatározásában is egyértelműen megjelenik. A két irány helyes elsajátítása is az iskolai oktatás egyik fontos feladata. Kezdetben itt is először önmagán tudja meghatározni a két oldalt, majd fokozatosan szakad el az egocentrizmustól. A térbeli tájékozódás első osztályos korban olyan szintet ér el, hogy a kisgyermek biztonsággal tud tájékozódni közvetlen környezetében. Lakóhelyét viszonylag jól ismeri, bár a helyes tájékozódáshoz még elengedhetetlen a személyes tapasztalat.
Az időészlelés fejlődése az előzőnél sokkal lassúbb folyamat. Ez azért köthető az iskolába kerüléshez, mert itt az első osztályban sajátítja el az ehhez szükséges alapvető ismereteket, az írást, az olvasást, és legfőképpen a számolást, melyek az óra képének ismeretéhez tartoznak. A kisiskolás új időbeosztása már nagyon jó támpont az idő múlásának érzékelésében. A gyermek mindig konkrét, személyes élményekhez, számára érzelmileg fontos eseményekhez köti az idő meghatározását. Az életében újdonság az iskola, melyben a tanításkezdés, a tanórák, a szünetek, az ebéd, a napközi, a tanulás és a játék ideje mind időhatározóként működik. Ehhez még hozzájárul, hogy az első osztályban megismeri a mutatós órát, annak működési elvét. Már használ néhány időhatározót, mint a reggel, este, de az időtartamokat még aligha tudja pontosan meghatározni. A nagyobb periodizmusban, az évenként ismétlődő eseményekben is a legfontosabbak az érzelmi élmények, és az emlékképek, mint a karácsony, a húsvét, a születésnap. Ezek annál erősebb időhatározók, minél erősebb nyomot hagynak a gyermekben. Ezekhez általában könnyen tud a kisgyermek viszonyítani, hogy mi történt előtte, utána, akkor.
