LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az iszlám az 5-10. századig terjedő időszak legjelentősebb vallási, politikai és társadalmi mozgalma az Arab-félszigetről indult hódító útjára. Már az ókori források is araboknak nevezték a félszigeten élő nomád törzseket.
Civilizációjuk két legjelentősebb városa, Mekka és Medina ( melyet akkor még Jaszribnak neveztek ). A két város a kereskedelméről híres tömjénút mentén helyezkedett el.
Az egyik mekkai törzs tagjaként született 570 körül az iszlám vallás alapítója, Mohamed. A zsidó, a keresztény és a perzsa vallás elemeinek felhasználásával egy új, monoteista vallást hozott létre. Amellett, hogy hirdette a szegények és elesettek támogatását, Allah tiszteletét valamint az eddigi vallási kultuszok elvetését, szabályozni kívánta a közösség és tagjai életének minden egyes részletét.
Felszólította a híveket az új hit, az iszlám védelmezésére és ennek aktív fegyveres védelmét, a dzsihádot ( szent háború ) is elrendelte.
Tanai nem találtak lelkes fogadtatásra, emiatt 622-ben Jaszribba költözött, ezt nevezzük kivándorlásnak, és később innen számolták az iszlám vallás kezdetét.
Mekka lakóit azzal nyerte meg tanainak Mohamed, hogy ősi szentélyüket, ahol a Kába nevű szent követ őrizték, a muszlim vallás központjává nyilvánította.
Mohamed halálakor Arábia már az iszlám hitre tért át és megkezdődött a szent háború a hitetlenek ellen. Mivel Mohamed fiú utód nélkül halt meg, így a további vezető feladatokat követői, a kalifák látták el, akiknek hódításai nyomán született meg az Arab Birodalom és lett világvallássá az iszlám.
Omar kalifa hódításai alatt például a meghódított területek lakosságának nagy része áttért az iszlám vallásra. Omar a 635-ben elfoglalt Jeruzsálemet az iszlám harmadik szent városának nyilvánította. A hagyomány szerint ugyanis innen indult Mohamed csodálatos égi utazására Allahhoz. Innentől kezdve Jeruzsálemet már három nagy vallás és kultúra; a zsidó, a keresztény és a muszlim tartotta szent városának.
