LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ókori szumó
A kevés ránk maradt forrásanyag miatt keveset tudhatunk a korai idők harcművészetéről, a mítoszok leírásaira támaszkodva azonban mégis képet alkothatunk róla.
Ezeket a japán mítoszokat a Kodzsiki („Régi Idők Feljegyzései”) és a Nihonsoki („Japán Krónikák”) című művekben jegyezték le.
Legősibb harcművészeti formaként először a szumó kerül említésre bennük. A Kodzsiki és a Nihonsoki mítoszaiban feljegyezték, ahogy Takemikazucsi-no-kami és Takeminakata-no-kami összemérte erejét. Úgy mondják, ez a küzdelem volt a szumó kezdete.
A történet Takemikazucsi, a földet uraló komikkal (istenekkel) az ország átadásáról tárgyaló égi követ, és a vele szembeszálló Takeminakata harcának leírása, melyet a hagyomány „az ország átengedésének mítoszaként” ismer.
Egy másik híres, szumóval kapcsolatos mítosz a Nihonsokiban feljegyzett Taima-no-kehaja és Nomi-no-szukene harca. Mivel az összecsapás Szuinin császár utasítására történt, úgy tartják, hogy ez volt az első tenran szumó (a császár színe előtt zajló szumó mérkőzés).
Harcmodora viszont meglehetősen eltért annak mai formájától, e heves küzdelem során ugyanis a felek egymást rugdalták, majd Nomi-no-szukene az erejével büszkélkedő Taima-no-kehaja derekára lépve eltörte azt.
A harc és az ősi hitvilág
A szurnón kívül a lándzsa, a kard, valamint az íj és nyíl is megjelenik a Kodzsiki és Nihonsoki mítoszaiban, ám az információk ezek használatáról rendkívül egyszerű leírásokra korlátozódnak, ezért feltehetően- a szumóhoz hasonlóan – technikailag még kiforratlanok lehettek.
Még ha technikailag kezdetleges volt is, az ókori harcművészet mégis nagyon jellegzetes volt a vallással – azaz a később sintónak („az istenek útja”) nevezett, ősvallásnak tartott hitvilággal – való kapcsolata szempontjából. A sintó esetében nem egy karizmatikus személyiség hirdette a tanokat, mint a kereszténységnél Jézus Krisztus, vagy a buddhizmus esetében Sákjamuni, hanem a kifejezés a természeti istenek és az ősök szellemének tiszteletén alapuló, spontán kialakult helyi kultuszokat jelöli. A fegyverek különösen szoros kapcsolatban álltak ezzel a mágikus, ősi hiedelemvilággal.
