LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A testi és lelki felnőtté válással még korántsem dőlt el, hogy mi lesz belőlünk, mit tudunk „kihozni” önmagunkból, mennyire tudjuk megvalósítani lehetőségeinket. Lelki alapszerkezetünk nagyjából készen áll ugyan, de hogy erre az alapra mit építünk, az csak felnőtt életünk során derül ki. A személyiségünkben rejlő pozitív lehetőségek fokozatos megvalósítása az ún. önmegvalósítás, amelynek eredményeként mindjobban kialakul sajátos lelki arculatunk, egyéniségünk. A lelki érettség csupán egyik alaptulajdonsága az egyéniségnek, amelynek sokféle változata lehetséges. A kiforrott egyéniség nemcsak teljesen érett, hanem mindenki mástól különböző, egyszeri és megismételhetetlen.
De ha az egyéniség lényege a különbözőség, akkor lehet-e egyáltalán egységes, mindenkire érvényes „személyiségnormákat” találni? Tudunk-e valamit arról, hogy milyen az optimális személyiség, ha egyáltalán van ilyen, legalábbis mint eszmény, amelynek elérésére törekedhetünk? Mert ha igen, akkor nyilván a házasságnak is az optimális személyiség kialakítását kell szolgálnia.
Az embereszményről minden kornak és minden társadalmi osztálynak van valamilyen elképzelése. A jövő társadalmának embereszményét a marxizmus klasszikusai vázolták fel, amikor a sokoldalúan és harmonikusan _fejlett személyiségről írtak, és különösen kiemelték a közösségi beállítottság jelentőségét. Korunk tudománya újabb adalékokkal gazdagította ezt az eszményképet. Egy kiváló pszichológus (A. Maslow) egész életét annak szentelte, hogy magasan fejlett személyiségű embereket tanulmányozzon, és megállapítsa közös jellemzőiket. Szerinte ezekre az emberekre – akiket ő „önmegvalósítóknak” nevezett minden egyéni különbözőségük ellenére egységesen jellemző értékes képességeik teljes kibontakoztatása, a realitásérzék, az önállóság és spontaneitás, a megértő, elfogadó beállítottság, demokratizmus és közösségi érzés, a problémák és az új dolgok iránti fogékonyság, az intim kapcsolatokra való alkalmasság stb.