LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az öntudat illuzórikus formája – melynek példája a mitológia és a vallás – súlyosan gátolta a személyiség öntudatának fejlődését.
Az öntudat fokozatosan alakult ki és legmagasabb formái csak az írott történelem hajnalán jelentek meg. Ekkor jött létre a filozófia, vették kezdetüket a konkrét tudományok, ekkor érték el fejlettségük magas fokát a művészetek, az erkölcsi viszonyok, ekkor bontakozott ki az államiság. Az önismeret meghatározott személyes szellemi értékek, képességek, morális és életszemléleti elvek szintézise. Csak a dolgokhoz való gyakorlati viszonyon és a más emberekkel való érintkezésen keresztül nyeri el az ember saját meghatározottságát, és válik „magáért-való” lénnyé.
A többi emberre, mint valamiféle sajátos tükörbe nézve, összehasonlítva magát velük, az ember felfedezi önmagában azt, amit először másokban vett észre, és csak ezáltal tesz szert öntudatra, csak ezáltal tisztázza saját adottságait vagy ezek hiányát, saját lehetőségeit valamely meghatározott területen. Mindent összehasonlításon keresztül ismerünk meg. Az ember önmagát is a másokkal való összehasonlítás révén ismeri meg az egyének készítik …egymást, mind fizikailag, mind szellemileg…”
Az öntudat kialakulásának ezt az alapvető elvét rendkívüli mélységgel tárta fel Marx, mindenekelőtt azáltal, hogy rámutatott az öntudat másodlagos, levezetett voltára az általában vett megismeréshez való viszonyában, s hogy feltárta genézisének társadalmi jellegét. „Mivelhogy az ember sem tükörrel nem jön a világra, sem pedig mint Fichte-féle filozófus, aki szerint Én vagyok én, az ember először más emberben mint tükörben látja meg önmagát. Péter, az ember, csak azáltal, hogy Pálra, az emberre mint hozzá hasonlóra vonatkoztatja magát, vonatkoztatja magát önmagára mint emberre.” Azaz az én szubjektumként való létem önmagam számára feltételezi az én objektumként való létemet más számára. Saját magamhoz való viszonyomat mások hozzám való viszonya közvetíti.
