A társadalmi munkafolyamat szerepét hangsúlyozva az öntudat kialakulásában, Marx a következőket írta: az ember „magát nemcsak – mint a tudatban – intellektuálisan, hanem dolgozva-tevékenyen valóban megkettőzi és ennélfogva önmagát egy általa teremtett világban szemléli”.
A tevékenység folyamatában az ember megváltoztatja a külvilág tárgyait, s ezáltal rájuk üti saját akaratának és gondolatainak pecsétjét. Az általa létrehozott tárgyak észlelésekor pedig saját céljait látja meg bennük. Amikor például az ember megpillantott egy kőbaltát, ezt nem egyszerű kődarabként észlelte, hanem olyan dologként, amelyben már rögzítve van felhasználásának társadalmi célja, és amelyben az ehhez szükséges forma testesült meg. Más szavakkal: a maga által megalkotott dolgokban az ember meglátta alkotójuk szándékait.
Az öntudat kialakulásának ez az útja nemcsak az emberiséget mint egészet jellemzi, hanem minden egyes ember individuális fejlődését is, amint ezt már Hegel észrevette: ,…a gyermek követ hajít a folyóba, és úgy csodálja a vízben húzódó köröket, mint olyan művet, amelyben saját világának szemléletére tesz szert”. Hegel helyesen hangsúlyozta a gyakorlati-tevőleges mozzanat szerepét az öntudat kialakulásában, amikor ezt írta: ,,…az ember mindabban, amit használ és ami környezi, azt érzi, hogy ezáltal a külső dolgokban sajátjaival foglalkozik, nem pedig a saját szféráján kívüleső elidegenült tárgyakkal, s e szférában ő az úr”.
A természettudomány története számos példát kínál arra, hogyan tárta fel az ember saját teste felépítésének és működésének titkait alkotó munkája anyagi termékein keresztül.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány