LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ha a tudat a másról való tudás, akkor az öntudat – az ember tudása önmagáról, valamiféle sajátos szellemi „fény, mely nyilvánítja önmagát és még mást”.
Az öntudat képe kettős ábrázolást tartalmaz: a külső tárgyét és magáét a szubjektumét. Az öntudat tárgyává vált személyiség az ember, ahogy magát érzékeli, megfigyeli, érzi és ismeri és ahogy – véleménye szerint – mások őt elképzelik. Az öntudat feltételezi mindenekelőtt fizikai megjelenésünk és állapotunk, majd pedig belső szellemi világunk és lehetőségeink megismerését és ismeretét. Neki köszönhetően tudatosítja magát az ember, mint olyan individuális valóságot, mely különbözik a természettől és a többi embertől. Általa válik létezővé az egyén nemcsak mások, hanem a maga számára is. Az öntudat feltételezi annak képességét, hogy mintegy távolról vegyük magunkat szemügyre. Ő teremti meg „az ember számára annak a lehetőségét, hogy kritikailag viszonyuljon saját tudatának aktusaihoz, azaz hogy elválassza a maga egész bensejét mindattól, ami kívüle megy végbe, hogy elemezze azt és összemérje (összehasonlítsa) a külsővel, egyszóval, hogy tanulmányozza saját tudatának aktusát.
A történelem, a munka és az érintkezés alakították ki az ember agyában azokat a fiziológiai és pszichikai mechanizmusokat, amelyek segítségével megvalósul az ember öntudatosulása és ónleírása. Nincs alapunk tagadni, hogy az állatok is ismernek valamit, azaz elemi információval rendelkeznek az őket környező eseményekről. De az állatoknak nincs, az embernek pedig van tudása a saját ismereteiről: az ember tudja, hogy tud, azt, hogy 6 az, aki tud és azt is, mi az, amit tud. Továbbá az ember nemcsak azt tudatosítja magában, hogy valamit tud, hanem azt is, hogy messze nem tud mindent, hogy ismeretcinek határain túl az ismeretlen hatalmas óceánja terület.
