Az Oroszlán és a Vízöntő jegye nemcsak az Állatövben áll szemben egymással, hanem poláris ellenpárt is alkotnak. Az Oroszlán az Állatöv alsó részében helyezkedik el, a Vízöntő pedig a felsőben. Egy átló két végpontján, pontosan egymással szemben állnak. Az evolúció lépésein keresztül az ember az Oroszlán minőségétől fokozatosan közelít a Vízöntő, vagyis a „vízhordó” minőségéhez, azaz a kizárólag a saját, egyéni személyiségét szolgáló embertől a világ szolgálójához. Legelőször azonban a saját személyiségünket kell megtanulnunk szolgálni, hogy magabiztos, erős személyiségként tudjunk a világ elé állni. Mert amíg nem vagyunk erős személyiségek, a léleknek sem áll rendelkezésére megfelelő eszköz a céljai elérésére. Mert a léleknek összpontosított, hatékony személyiségre van szüksége, amelyen keresztülsugározhatnak az energiái, hogy megvalósíthassa a céljait.
Djwal Khul mester a következőképpen fogalmazta meg ezt a „Régi kommentárban”:
„Az oroszlán elbődül. Előretör, és életösztöne rombolóan jut kifejezésre. Aztán ismét ordítani kezd, beleveti magát az élei
áramlásába, és hatalmas kortyokban issza. Miután eleget ivott, elkezd benne hatni a víz mágiája. Az állat átváltozik. Az oroszlán lassan eltűnik, és előlép a vízhordó, aki elkezdi a misszióját”
Az evolúció folyamatában mindenekelőtt annak az eszköznek a fejlesztése a lényeges, amelyet a személyiség eszköztárának nevezünk. Erőteljes és összpontosított mentális testet, befogadóképes és tiszta asztráltestet, és erőteljes, egészséges fizikai testet kell kialakítanunk. Mert csak az érett, háromszoros személyiség jelenthet megfelelő hordozót a lélek számára, amelyen keresztül kifejezésre tud jutni, és hatékonyan tud működni a világban.
A saját utunkat járó személyiségként, erőteljes és büszke oroszlánként hagyjuk el a közösséget. De a Vízöntőn keresztül vezető további utunkon a fáradsággal megszerzett egyéniségünket feláldozzuk a lélek, és egyben a világ szolgálatában. Ez a szolgálat törvénye, ez az evolúció útja.