LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az emberré válás mai ismereteink szerint már évmilliókkal ezelőtt elkezdődött. A kutatók szerint volt egy hosszú időszak, amikor az éghajlat nagy területeken szárazzá vált, kipusztultak az erdők. így ősünknek fel kellett adnia fán lakó életmódját, s védelméről és táplálékáról is másként kellett gondoskodnia. A füves pusztákon gyűjtögetésből nem lehetett megélni; vadászni kellett, ehhez pedig fegyverre és összefogásra volt szükség. Alkalmilag mára majmok is használnak fegyvert (követ, husángot); a megváltozott helyzetben ez állandósult, ami feltételezte a kéz felszabadítását és a két lábon járást.
A vadászathoz nagy területeket kellett bejárni, de közben valakinek a gyerekekről is gondoskodni kellett. Ezért továbbfejlődött a nemek szerinti munkamegosztás; különösen attól kezdve, hogy őseink rájöttek a tűz használatára. A jégkorszakokat nehezen vészelték volna át a tűz és a barlangok védelme nélkül. A félmillió éves tűzhelymaradványok valószínűsítik, hogy ekkor már a főzéshez is értettek. Ettől kezdve nemcsak a gyermekgondozás, hanem a főzés is a nők dolga volt.
A kollektív vadászat, a munkamegosztás fejlődése, az első, primitív munkaeszközök (kőbalta, csonttű stb.) előállítása és cseréje nélkülözhetetlenné tette és fejlesztette a hangokkal való jeladást, érintkezést. A beszéd kialakulása pedig nemcsak a technikai fejlődést gyorsította, hanem a közösségben kialakult szokások, szabályok, hagyományok továbbadását is lehetővé tette. Az egyik legelső és mindmáig élő szabály a közeli rokonuk közötti szexuális kapcsolatuk tilalma (az ún. incesztus-tabu) volt. Pontosan nem tudjuk, hogyan és miért alakult ez ki, de nyilvánvalóan szükségből. Elsősorban éppen a család kialakulása szempontjából volt jelentős, mivel a nemi partnerekért való vetélkedés kikapcsolásával megszilárdította annak belső rendjét. Emellett a családok, illetve az egyes csoportok kapcsolatát is megerősítette, szabályozta.
