LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az érzékelt veszély hatására létrejövő biológiai változásokat a stresszre való reagálásnak nevezzük. Szervezetünk képes megbirkózni a stresszel, és kivédeni annak enyhébb formáit, amivel szembetaláljuk magunkat. Valójában a stressz hasznos is lehet, ha tudjuk, hogyan használjuk fel a dolgok pozitív megítéléséhez. A ránk nehezedő nyomás lehetővé teszi számunkra, hogy hihetetlen ügyességgel és lelkierővel nézzünk szembe a kihívásokkal. Egy rendkívüli, szokatlan és hosszan tartó stressz (érzelmi, fizikai, kémiai) esetén azonban a stresszre való reagálásunk és az azt követő kontrollmechanizmus nyomasztó és káros is lehet. A stresszhormonok túlzott jelenléte a szervezetünkben rossz irányba befolyásolhatja a test-lélek fiziológiáját, beleértve a haj és a bőr egészségét is.
Az ősi időkben, amikor a barlanglakó ősember összetalálkozott egy kardfogú tigrissel, az ijedtsége és a riadalma a „harcolj vagy meghalsz” bonyolult reakcióját váltotta ki belőle, amely során adrenalin és más, a stresszhez kapcsolódó hormonok áradtak a mellékveséből a véráramba. E reagálásnak az a célja, hogy a szervezetet azonnali fizikai reakcióra késztesse, hogy szembeszálljon az érzékelt veszéllyel. A mi barlanglakó ősemberünk vérnyomása tehát megemelkedett, ezáltal több vér jutott a szívébe, a tüdejébe és a végtagjaiba. A szívverése felgyorsult, az immunrendszere a háttérbe szorult, vérének alvadási képessége megnövekedett. A mája glükózzal látta el a véráramot, ami által drámaian megnőtt a vér cukorszintje. Az ősember óvatos és nagyon erős lett: készen állt a harcra, vagy a menekülésre. A megpróbáltatás túlélése után egy kis időre van szükség, hogy a test magához térjen és egy újabb veszéllyel nézzen szembe. Ez a kis „állásidő” a stressz kezelésének kívánatos módja.
