A természeti népek tudása lenyűgöző, ha arra gondolunk, mennyire jól ismerték a gyógyításra alkalmas növényeket, és még elgondolkodtatóbb, hogyan juthattak ehhez a tudáshoz. Több mint százezer növényfaj él az esőerdőkben világszerte, az őslakók valahogyan mégis rájöttek, melyik hasznos és hogyan lehet őket hatásosan kombinálni – főleg mivel sok növény önmagában hatástalan vagy mérgező a fogyasztása. Sok recept egy sor olyan ártalmatlan összetevőt tartalmaz, ami azonban együttesen drasztikus hatással bír. Például az Amazonas vidéki népek által készített növényi nyílméreg lenyelve hatástalan, az izomszövetbe jutva azonban halálos.
Nem tudjuk, honnan származik ez a tudás, sokak szerint próba-szerencse alapon jöttek rá mindenre. Az indiánok viszont azt mondják, az erdő szellemeitől származik. Mindenesetre úgy tűnik, ez a tudás viszonylag rövid idő alatt is ki tud fejlődni.
Etnobotanikusok olyan népek gyógynövényhasználatát tanulmányozták, mint az ecuadori waoraniké, vagy a brazílai-venezuelai yanomaniké. Úgy látták, hogy viszonylag kevés növényt használnak célzatosan néhány problémára. Ismernek gyógyírt gombás fertőzésekre, rovarcsípésre és kígyómarásra, fájdalmakra, fogfájásra, baleseti sérülésekre és élősködők ellen. Nem tudják kezelni azonban a nyugati betegségeket – kivéve ha olyan törzsről va szó, amelyik már régóta kapcsolatban áll a civilizált világgal, ők sok száz gyógynövényt ismernek rengeteg betegség ellen. Nekik a nyugati kultúrával való találkozás után valószínűleg volt idejük kitapasztalni, hogyan lehet gyógyítani a behurcolt nyugati betegségeket. Ez arra utal, hogy a természeti népek alapos gyógynövényismerete lassan, évszázadok alatt alakulhatott ki.