Az ősi gyógymód

Az akupunktúra az elsődleges ellátás legnagyobb részét teszi ki Ázsiában. Egy ősi kínai gyógymód ez, a kínaiak gyógyításának egyik ága.Nem tudjuk, hogy pontosan mikor kezdték el alkalmazni ezt a gyógymódot, de az tény, hogy időszámításunk előtti 10.000-4.000 év körüli időkben hegyes köveket, csontot, és bambusztűket használtak. Mai napjainkban rozsdamentes acélötvözetből készült tűket használnak, amelyeknek ezüst, vagy réznyelük van. A keleti orvossággal foglalkozók számára a legfontosabb orvosi könyv: A sárga Császár Belgyógyászati Könyve(Huang ti Nei Ching), mivel ez kiindulási alapként szolgál még ma is. A mű a kínai medicina alapteóriáiával foglalkozik (az öt elem tannal, yin és yang viszonyával), meglepően pontos leírást ad az anatómiai viszonyokról (többek közt a vérkeringésről – 2000 évvel Harvey előtt!). A könyv második része a Ling Shu („Az akupunktúra”) leírja a meridiánrendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét), foglalkozik a szúrástechnikával és a tűk fajtáival. Felmerül a kérdés: vajon hol tartott ekkor még a nyugati orvosi kultúra? Erre a kérdésre sajnos már nem fogunk választ kapni, kivéve ha a tudósok jobban elmélyülnek benn.