Az újszülött attól a perctől fogva, hogy világra jött, reagál a külvilág ingereire: arra, amit lát, a hangokra, a szagokra, az érintésre, a beszédre: egyszóval a környezetére. Ha a szülők tudatában vannak ennek, átérzik azt is, hogy mekkora a felelősségük. Nem a tanítóktól, hanem a szülőktől függ, mit és hogyan tanul meg először a kisbaba. A kisbabát születése után nemsokára megvizsgálják. Megmérik a testsúlyát, fej – és mell-körfogatát, testhosszát, mert később ezekhez az alapadatokhoz tudják hasonlítani a fejlődését. Ne hasonlítgassuk a többi újszülötthöz – mindig önmagával hasonlítsuk csak össze, amikor a fejlődését figyeljük. Az újszülött átlagos súlya 2500-4500 gramm között van. De, ha ennél kisebb a súlya, az sem ok aggodalomra. A „normális” fogalma igen tág, az eltérések – sok egyéb ok mellett – genetikai, faji és táplálkozási tényezőkre vezethető vissza. A rendes időben született baba átlagos testhossza 48-52 cm között van, de itt is igen nagy eltérések lehetnek. Bizonyos, hogy furcsának találjuk a kisbabánk testarányait. Hasa kereknek, akár puffadtnak is tűnhet, feje testéhez képest nagy, karja és lába vékony, pipaszár – de ezek az arányok tökéletesen normálisak. Az újszülött átlagos fejkörfogata kb. 35 cm; a fej hossza aránytalanul nagy: testhosszának egynegyede. (Felnőttnél ez az arány már csak egynyolcad. Nem valószínű, hogy a kisbaba feje születése után tökéletesen kerek, de akármilyen dudort vagy duzzanatot látunk rajta, nem kell megijedni; az agya nem sérült meg. Az újszülött koponyacsontjai különlegesen vannak kiképezve, egymásra tudnak csúszni szülés közben, így a fej, amely az újszülött testének legnagyobb átmérőjű része, könnyebben tud áthaladni a szülőcsatornán.