LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az anyának kezdetben úgy tűnik, hogy szeretete viszonzatlan, újszülöttje azonban megismeri őt. Hamarosan észrevehető, hogy a csecsemő mozgása megélénkül, ha az anya föléje hajol. Később már mosolyog. A nyiladozó tudatú emberke szinte vonzza a szülőt, kiköveteli a vele való játékot, szórakozást. Ettől kezdve a környezetével épülő viszonyát aktívabban alakítja.
Ne becsüljük le azonban az újszülött képességeit! Olyan reflexei vannak, olyan mozgásmintákkal születik, melyek segítik őt a külvilág felfedezésében. Ezek a reflexek az élet meghatározott szakaszában kialszanak, hogy felváltsa azokat az adott életkorra jellemző, magasabb szintű mozgás.
Két etetés között, ha az újszülött nem éhes, nem álmos, nem nyűgös, Ön is kipróbálhatja újszülött gyermeke adottságait.
Ha az újszülött arcát a száj közelében bármely irányban hozzáérintjük, a kellő érettségű, egészséges újszülött izgatottan az inger irányába fordul. Ez az úgynevezett keresőreflex segíti őt az emlőbimbó megtalálásában. A szájába bekerült tárgyakat erőteljesen szopni kezdi, legyen az kiskanál vagy éppen a véletlenül odatévedt ujja, ökle.
A szopás igen nehéz fizikai munka, az idegrendszer részéről nagyon pontos összehangolást kíván a légvétel, a szívás és a nyelés között. Koraszülött vagy beteg csecsemő erre eleinte nem képes, ilyenkor az anyák türelmére és ügyességére még inkább szükség van.
Ugy vélnénk, hogy a szopás alatt csak az arc és az állkapocs ízületei, izmai dolgoznak, erősödnek. Valójában azonban szinte minden izom megfeszül, teljes testével erre koncentrál. A központi idegrendszert olyan pozitív ingerek érik, amelyek nagyban elősegítik a mozgás és az értelem fejlődését. A szopó csecsemő szemével egyre tudatosabban keresi az anya tekintetét. A kezét az emllíre helyezve dolgozik és figyel.
Néhány nappal a születés után az újszülött már megismeri anyja illatát, meg tudja különböztetni az anyatejet más ízektől.
Ha megérintjük a tenyerét, olyan erősen megmarkolja ujjunkat, hogy ülésbe is felhúzhatjuk. Aránytalanul nagy fejét eleinte hátraejti, de egyszerre csak megembereli magát, megemeli a kobakját és néhány pillanatig meg is tartja. Hason fekvésben is megemeli a fejét. arcát cgyik oldalról a másikra fordítja.
Hátán fekve a lábait behajlítva tartja, mozgása biciklizésre emlékeztet. A lábujjait sokszor legyezőszerűen terpeszti, a talpát a lábujjak tövénél megérintve ugyanúgy kiváltható a markolás, mint a kéznél.
Hason fekve törzsét igazgatva lassan kúszó mozgást végez. Karjával, lábával tolja előre magát. Ha a fej megemelésében segítünk, és a talpait megtámasztjuk, komoly helyzetváltoztatásra képes.
