Minden újszülöttnek vannak úgynevezett újszülött reflexei ezek a baba védekezését szolgáló ösztönös mozdulatok. Általában három hónapos kor körül váltják fel ezeket a tudatos mozdulatai. A legkönnyebben kiváltható két reflex a szem védelmét, illetve a légzés fenntartását szolgálja: ha megérintjük a szemhéjat, a baba azonnal behunyja a szemét, ha pedig hüvelyk-és mutatóujjunkkal finoman befogjuk az orrát, kezével kapálódzó mozdulatokat tesz. Ha ujjunkkal megérintjük a baba arcát, fejét ujjunk felé fordítja és kinyitja a száját. Ezt kereső reflexnek nevezzük, ezzel a mozdulattal keresi szopás előtt az anya mellét. A szopási reflex minden kisbabának megvan: a szopó mozdulatot azzal is kiválthatjuk, ha valamit a szájába dugunk, vagy kicsit megnyomjuk a szájpadlását közvetlenül az ínye mögött. A szopó mozdulatok nagyon erősek és még a szopási inger megszűnése után is jó ideig tartanak, amikor az anya már elvette az ujját vagy a mellbimbót. Fontos, hogy az anya, aki gyermekét szoptatni akarja, szülés után minél előbb mellre tegye. Az újszülöttnek is hozzá kell szoknia a szopáshoz, az anyának is meg kell tanulnia a szoptatás technikáját és ezt elősegíti a baba erős szopási ösztöne. A baba a születésétől kezdve tud nyelni, tehát azonnal le tudja nyelni az előtejet, tejet. Ezt nyelési reflexnek hívjuk. Ha az újszülöttet a hóna alatt fogva függőlegesen tartjuk és lábfeje szilárd felülethez ér, lábait úgy kezdi elmozgatni, mintha lépkedni akarna. Ezt nevezzük lépegető reflexnek. Ez nem azonos azzal a reflexszel, amely segíti a baba felállását és járását. Ha függőlegesen tartjuk a babát és hagyjuk, hogy lábfeje egy kemény tárgy széléhez érjen, automatikusan felemeli a lábát, mintha lépcsőn járna.