LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Minden ember álma a nyugodt, kiegyensúlyozott élet, a boldog család.
Gyermekkor, felelősségmentes agglegénylét, majd egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy társat választottunk és gyermeket szeretnénk az imádott asszonytól.
Új célok, kihívások tűnnek fel a láthatáron és nekünk át kell gondolni a szerepünket az életben, a családban.
Jön a baba!
Boldogságunk határtalan, büszkeségünk óriási, de még a jövevény érkezése előtt rendet kell tennünk a lelkünkben…
Kisbabánk első kilenc hónapját édesanyja pocakjában élte le, ettől közelibb kapcsolat nem létezhet a világegyetemben, így hát érthető, hogy a gyermek édesanyja vállán fog megnyugodni, az ő hangjára fogja a sírást abbahagyni.
Picink még úgy érzi, egy édesanyjával, nem tudatosult benne az „elválás”.
Ahogy telnek a hónapok, úgy tágul a világ a gyermek számára, kezdi felismerni a hangokat, arcokat, majd a két szülőhöz való kapcsolata is kissé megváltozik.
Anya még mindig az első, de lassan ráébred a kisember, hogy van saját teste és mozgástere.
Egyre többször keresi édesapja társaságát, hiszen úgy senki nem játszik vele, mint az apa.
A baba-mama viszony csodálatos, minden perce élmény az anyának és a babának, ám apa sem kell, hogy kívülről szemlélje az eseményeket.
Valószínűleg párunk igényli majd a segítségünket, de ha úgy érezzük, vállaljunk nagyobb szerepet!
Fürdetni csodálatos! Tenyerünkben el fog hallgatni a síró baba, hiszen biztonságban érzi magát.
Nem szégyen énekelni, mondókát mondani és így altatni a bébit.
Töltsünk időt kettesben a gyermekkel, aludjunk mellette!
Idővel rá fogunk jönni, hogy mellőzve sosem voltunk, és talán a baba-mama kifejezés is átfogalmazható: baba-mama-apa.
