LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Akinek van anyósa, az tudja, hogy nem mindig könnyű a vele való, kapcsolat. A férjek sem mindig imádják anyósukat, pedig a szólás is azt mondja, nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Valahogy, mégiscsak óvatosan kell bánni az anyóssal. A feleségek és anyósaik közt is akadhatnak feszültségek, számtalan oka lehet ennek. Vegyük most példának a fiús anyósokat.
Házasságkötéskor gyakran teszik fel azt a kérdést a vendégek, hogy hogyan érzi most a kedves mama? Elveszítette a fiát, vagy lett egy lánya? Bizony ez egy meredek kérdés. Hiszen, ha abba belegondolunk, szörnyű elveszíteni a fiát, vagyis a vele való közvetlen kapcsolatot. Másrészt pedig nem biztos, hogy az újdonsült lányunk annyira megfelel az elvárásoknak. Az anyósban felsejlik, hogy az előző barátnő sokkal aranyosabb volt, meg ugyan hogy fogja ez a nő a leendő unokákat nevelni, és még sok ilyen kétely nehezíti a helyzetet. Aki szerencsés, annak az anyósa hamar elfogadja az új helyzetet, elfogadja, hogy a fiának már új társa van, aki kicsit át is veszi az édesanya szerepét fölötte is, és tárt karokkal várja a feleséget, ilyenkor kapcsolatuk hamar problémamentessé válik.
Vannak azonban sokan, akik nem ilyen szerencsések, a férj mamája bizony keményebb dió, nem enged az igazából, a maga kedvére akarja formálni az újdonsült feleséget. A férj pedig nem akar beleszólni, hiszen szereti a mamáját is, szereti a feleségét is. De vajon hogyan lehet ebből a kellemetlen helyzetből úgy kijönni, hogy az mindenkinek jó legyen?
Nagy valószínűséggel elmondható, hogy mindenkinek jelentős lépéseket kell tenni a normális viszony kialakulásának érdekében. A mamának el kell fogadnia, hogy egy új korszak kezdődik, finoman háttérbe kell vonulnia, és arra kell koncentrálnia, hogyan tudná egyengetni az új pár közös útját. Ha így áll hozzájuk, bizonyára viszonzásra talál mind a fia, mind a feleség részéről. A férjnek nem kell aggódnia a fölösleges feszültségek miatt, nem kell a házasság kezdetén komoly konfliktusokba bonyolódnia feleségével. A feleségnek pedig meg kell találnia azt a kényes egyensúlyt, ahol nem rabolja el a férje teljes múltját, hanem hagyja, hogy a fiú néha visszataláljon édesanyjához, akivel az eddigi élete zajlott. Nyitva kell tehát hagyni a kapukat visszafelé is, ugyanakkor sok teendő irányítását finoman át kell venni, és a férjével közös utat kell járni. Az anyósával pedig nem árt gyakran tapasztalatot cserélni, hiszen sok olyan dolgot mondhat fiáról, amit a későbbiekben még hasznosíthat is.
