Nem mindig könnyű megállapítani, hogy egy kisgyerek bal-vagy jobbkezes. Csecsemőkorban és a korai kisgyermek években, a gyerekek egyes feladatokat gyakran mindkét kezükkel el tudják végezni, anélkül, hogy előnyben részesülne az egyik vagy a másik.
Minden hajlam előny is és hátrány is lehet, attól függően, hogy elfogadjuk-e, és kíméletesen munkálkodunk a kibontakoztatásán vagy legyűrésén, vagy pedig bizonyos hajlamokat elhibázott parancsokkal és tiltásokkal ki akarunk-e irtani. Ez utóbbi részben átgondolatlan nevelési kényszerből fakad, részben pedig abból, hogy bizonyos hajlamokban veszélyt látunk.
Ha a bal kéz előnyben részesítését utasításokkal és tiltásokkal akarjuk megakadályozni, azaz azt követeljük, hogy a „szép kezével” egyen és rajzoljon, akkor a gyerek ez ellen többnyire daccal védekezik. Épp ilyen káros lenne az is, ha hagynánk, hogy a gyermek a jobb kezét egyáltalán ne használja, hisz akkor, ami jobbkezes világunkban „kétbalkezes” lenne.
Mindkét magatartás bizonyos előítéletekből fakad. Vannak, akik mindenáron jobbkezest akarnak faragni gyerekükből, mások viszont hajlamaikra bízzák a gyereket. Mindeddig az volt a vélemény, hogy abban az agyféltekében fejlődik a beszédközpont is, amely a preferált oldalért felelős, és ezért az erőszakos átszoktatás káros hatású. Ám egyrészt az előnyben részesített oldalhoz nem csak a kéz tartozik, másrészt pedig tudományos kimutatások azóta kiderítették, hogy az emberek mintegy 98%-ánál a beszédközpont a baloldalon helyezkedik el. A teljes balkezest, aki a bal lábával rugaszkodik el ugráskor, és bal szemét használja, ha egy kis nyíláson néz át, nem kellene átszoktatni. De a jobb kézzel való írást neki is ajánlatos gyakorolnia, mert ez jelentősen fejleszti az akaraterejét. Azoknak a balkezeseknek, akik egyébként a jobb oldalukat részesítik előnyben, gyakorolniuk kellene a jobb kéz használatát.
Azok a hátrányok, amelyekkel a balkezesség a mi gépiesített világunkban járhat, előnnyé változnak, ha mindig kellő türelemmel bánunk velük. Minden gyereket, a jobb kezeseket is, állandóan ösztönözni kellene a kevésbé preferált oldal használatára is.
Az erőszakos átszoktatás ahhoz vezethet, hogy az a gyerek is, aki egyébként nem kifejezetten balkezes, puszta dacból a bal kezét fogja előnyben részesíteni, és így tényleg „kétbalkezes” lesz. Megelőzhetjük ezt, ha így kérdezünk: „Tudsz már a jobb kezeddel enni?”, vagy elmagyarázzuk: „a nagyok jobb kézzel szoktak kezet fogni.”
Azok a balkezesek, akiket megértéssel és türelemmel vezetnek be a mi jobbkezes világunkba, felnőttként sokszor különösen jól megállják a helyüket. Sok híres ember, köztük jelentős művészek is balkezesek voltak.