LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az a széles körben elterjedt nézet, hogy a barlangi vakgőte a magasabb hőmérsékletet nem éli túl, ugyanúgy tévhit, mint az, hogy napfényben rövid időn belül elpusztul. A laboratóriumban tartott állatok károsodás nélkül bírják a fagypont körüli és a 30 °C-os hőmérsékletet is. Ha nappali világosra vagy akár a tűző napra teszik ki őket, eleinte ugyan nyugtalanul nyüzsögnek. igyekeznek kijutni a vízből, és jó darabig izgatottan úszkálnak, de később lenyugszanak, és úgy viselkednek, mintha csak vaksötétben volnának. A világosban szürkésbarnák vagy akár feketések lesznek. Ha újra visszakerülnek a sötétbe, egy idő után kivilágosodnak. Bár kopoltyúkkal és bőrükön át is lélegeznek, a barlangi vakgőték rendszeres időközönként feljönnek levegőért. A nagy esőzések időnként a földfelszínre sodorják őket. A hozzá nem értők a barlangi vakgőtét sokszor egy Mexikóban élő haránt fogú gőtefajjal, a fehér axolotllal tévesztik össze. Ez azonban csak külsőleg hasonlít rá, fehéres vagy halvány rózsás színezetével és vérvörös kopoltyúival. A barlangi vakgőte legközelebbi rokonai a Necturus nembe tartozó barázdás gőték. Ezek Kanada délkeleti és az USA keleti részén élnek, föld alatti folyóvizekben. A barlangi vakgőtét megpróbálták újabb barlangokba telepíteni, minden eredmény nélkül. A régi beszámolók szerint korábban sokkal gyakoribb volt. Hosszabb ideig gyűjtöttek be példányokat a barlangi vezetők, hogy a látogatóknak megmutassák és eladják őket. A barlangi vakgőte a postojnai barlangrendszernek (Adelsbergi-barlang) még ma is fontos látványossága, bár persze a szigorú védelmi intézkedések ellenére is nagyon megritkult. A faj szaporodásbiológiáját laboratóriumokban kutatják.
