LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Feltűnő fehéres vagy rózsaszínű, karcsú testű farkos kétéltű; feje hosszú, szemét bőr fedi. vérvörös kopoltyúbojtja és
nyújtott, elöl lekerekített csúcsú orra van. Teste igen hosszú. angolnaszerű, farka viszonylag rövid, oldalról lapított, rajta széles szegélyek vannak. Végtagjai gyengén fejlettek, igen rövidek, az elülsőkön 3, a hátsókon 2 ujj látható. Teljes hossza kb. 250-300 mm, de nagyobb állatokról is beszámoltak már.
Elterjedése: az Adria partján, az Isztriától Montenegróig húzódó karsztvidéken. Elszigetelten él Észak-Olaszországban is. Élőhelye: kizárólag a föld alatti barlang és üregrendszerek hideg vizei. Életmódja: messzemenőkig specializálódott faj, a fényben szegény vagy teljesen sötét élőhelyek lakója, lassú folyású patakok csendes szakaszain, föld alatti tavakban él. Vézna végtagjai segítségével lassan mászik a földön, nagyobb távokat farkával kígyózva tesz meg. A lágy iszapban ásva és fúrva is képes haladni. A barlangi vakgőte áramlásérzékelő szerveivel, jó térérzéke és kifinomult szaglása révén tájékozódik. A szaporodási időn kívül társas és helyhez kötött életet él. Kedveli a közös búvóhelyeket, ahol az állatok egymáshoz simulva pihennek. A szaporodási időszakban a hímek kis körzetet foglalnak el, amelyet a többi hímmel szemben megvédelmeznek. Az ondócsomó átadása hasonlóan játszódik le, mint a vízi gőtéknél. A nőstény kövek aljára tapasztja petéit, amelyek ekkor jócskán megduzzadnak, majd a fiatalok kikeléséig vigyáz rájuk. Ezek eleinte kb. 2 cm hosszúak, bőrük kissé pigmentált, és még látható szemük van. Bizonyos körülmények között a barlangi vakgőte. Tápláléka: apró rákok és férgek. Zsákmányát szagról kutatja fel.
