LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Szomorú szemek, óriási fülek, és mély hang. Minden külső jellemzője ellenére ez a kutya egyáltalán nem vad, sokkal inkább egy vidám, játékos, kölyökkutyára emlékeztet. A Basset Hound eredetileg Franciaországból származik, de Nagy Britanniában használták kopóként a 19. század környékén. Majd kedves természete, és nagy lelke miatt már inkább kedvtelésből tartották, mint vadászkutyaként. A véreb elnevezés maximum annyira illik rá, mint egy törpehörcsögre, hiszen egy teljesen higgadt, okos kutyát véltek felfedezni benne, aki sokkal inkább gondolkodik, és mereng, minthogy támadó jellegű viselkedést produkálna. Olyan, mintha a kutyák filozófusa lenne. Sokan nevezik a kutyák arisztokratájának, ezt a maga komolyságával, és higgadt természetével érdemelte ki. Ő a tipikusan olyan fajta, aki inkább fekszik egész nap a gazdája mellett, minthogy megugatna bármit is. Ez nem azt jelenti hogy nem érdeklődik a külvilág iránt, csupán megfontol mindent. Ha ő ugat, arra meg is van az oka, viszont a mély, reszelős hangjától nem kell megijedni, egyáltalán nem sorolható az agresszív kutyák közé. Kiválóan alkalmas lakásba, és kinti tartásra egyaránt.
Szívesen játszik a család bármelyik tagjával, szinte bohócként viselkedik, azért, hogy boldoggá tegye gazdáját. Aztán pedig kérdőn néz a nagy szemeivel, és a hosszú lógó füleivel, hogy miért neveted ki. Az eddig leírtak alapján már kiderült, hogy ezzel a kutyával nem kell sokat vesződni, gondozása senkinek nem jelent megterhelő feladatot. Szőre ápolásával sem kell sokat foglalkozni, bőven megteszi, ha néha megfésüljük, és megfürdetjük. Állatorvoshoz sem kell túl sokat járni vele, a megfelelő oldások mellett a hátát kell néha megvizsgáltatni, az lehet érzékeny. A Basset Hound akkor igazán boldog, ha a gazdája mellett lehet mindig, és kedvére tehet játszadozásaival, bohóckodásával.
Ez a kutyus nagyon tetszik.Jó a cikked:)
Köszi szépen. Ilyen volt az első kutyusom, azért írtam róla :)