LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A hajlamokra vonatkozó freudi elmélet következik a tudattalannak az ember egész élettevékenységét meghatározó tényezőként való felfogásából. Freud bonyolult gépnek tartotta az embert, melyet a hajlamok látnak el energiával. Ez utóbbiak sajátossága abban áll, hogy bennük nincs rögzítve – mint az ösztönökben – a cselekvés egésze, hanem csak a cselekvési impulzus. A hajlamot teljesen determinálja belső organikus forrása, s így ez független a tárgytól, melyre irányul. Freud szerint nem a külső hatások, hanem a kielégítésüket parancsolóan követelő hajlamok az egyéni és társadalmi haladás valódi mozgatóerői: stimulusokként ők irányítják a tevékenységet, amely íly módon az örömelvnek engedelmeskedik. Freud megkülönböztette a szexuális hajlamokat és a halálösztönt. Míg a tudattalan egyik fele az élet affirmációjára, a másik a megsemmisülésre és a halálra irányul. A legfőbb figyelmet Freud a szexualitás elemzésére fordította. Valamely tárgy csak annak következtében kapcsolódik össze a hajlamokkal, hogy élvezetet képes nyújtani.Az ember olyannyira függ a hajlamaitól, hogy sorsát is ezek jellege és dinamikája határozza meg: tőlük sehogy nem lehet elmenekülni. Ám nem minden esetben lehetséges közvetlenül és azonnal kielégíteni az adott hajlamot: a cenzor szerepét betöltő társadalmi normák ezt tilalom alá vetik. Az ember természeténél fogva antiszociális lény: állandóan saját kívánságai, vágyai kielégítésére törekszik a társadalom ellenséges környezetében, mely épp arra hivatott, hogy irányítsa, ellenőrizze és elfojtsa az emberi stimulusokat és ösztönöket, hogy korlátozza az ember szenvedélyei kielégítésében vagy akár teljesen meg is fossza ettől.
A visszaszorított és a tudattalan mélységeibe űzött hajlamok olyan törekvésekké válnak, melyeknek immár kulturális értéke van. Ezt nevezte Freud szublimációnak. Sajátos képet rajzolt fel a szexuális hajlamok ontogenetikai fejlődéséről: a szexualitás már a kora gyermekkorban megjelenik és végigvonul az ember egész hátralevő életén, csupán jellege és a tárgy, melyre irányul, változik meg az életkor változásával.
