LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ha lehet, kezdetben töltsünk az óvodában egy egész délelőttöt vagy délutánt, hogy megismerkedjünk az intézmény rendjével; hogyan fegyelmeznek az óvónők, szigorúak-e, egyetértünk-e azzal, ahogyan a gyerekekkel foglalkoznak, vidám, fesztelen és barátságos-e a légkör, jól érzik-e magukat a gyerekek. Ha már tudjuk hova íratjuk be a gyereket, kérdezzük meg, elvihetjük-e egy foglalkozásra, hogy barátkozhasson a hellyel. Ez, ha lehet, előzze meg több héttel a rendszeres óvodába járás megkezdését és, ha lehet, többször is vigyük el ismerkedni. Amikor ott van a gyerek az óvodában, magyarázzuk el neki, kik az óvónők és mit csinálnak a gyerekek az óvodában. Az ismerkedés során engedjük, hogy ő válassza meg, mit akar csinálni. Lehet, hogy szívesen beül az asztalka előtti kis székbe, a homokozóba vagy a vizes medencéhez megy; kirakós rejtvényt akar játszani, a könyveket nézegeti vagy kiválaszt magának egy játékot. Biztassuk, hogy játsszon a többiekkel, de ha nagyon félénk, ne erőltessük a barátkozást. Sok gyerek viselkedik félszegen szokatlan körülmények között; várjuk ki, amíg felenged. Ha a gyerek bátortalan és nagyon kapaszkodik a mamába, sok óvodában azt javasolják, a mama maradjon vele, amíg olyan jól nem érzi magát, hogy nem bánja, ha otthagyjuk. Általában beválik ez a fokozatos szoktatás, ha első alkalommal egész nap ott maradunk, a második nap már csak egy-két órát, a harmadikon egy órát, a negyediken fél órát és az ötödiken tíz percet. Figyeljük, mennyire hajlandó elfogadni, hogy elmegyünk: mondjuk neki, hogy elszaladunk a boltba és néhány perc múlva visszajövünk. De ezt tartsuk is be pontosan; mindig legyen meg a gyerekben az a biztos tudat, hogy visszamegyünk hozzá. Az első héten az anya vagy az apa vigye el az óvodába a gyereket és menjen érte; ilyenkor olyan szorongás van benne, hogy nem volna helyes dolog azzal tetézni, hogy más rokonra vagy egy idegen mamára bízzuk, aki több gyerek hazavitelére vállalkozik. Mindig menjünk érte a megígért időpontban!
