LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Senki sem tudja pontosan, mikor és hol keletkezett a blues, az amerikai négerek népzene legfontosabb és legjellegzetesebb formája. Gyökereit a munkadalokban, a különböző aratódalokban (field holler), az utcai árusok egyszerű kikiáltó énekeiben kell keresni. Egy-egy dallamot a munkások sokféle változatban énekeltek, s a dallamoknak eleinte nem volt kialakult szövege. A gyapot szedők, az útépítők, a bányamunkások saját gondjaiktól és örömeiktől függően azután a dallamon is változtattak. Előadásukban tehát sok volt a rögtönzött elem és énekük inkább kiáltozó énekbeszéd (shout) volt, semmint szabályos, európai értelembe vett éneklés. Amikor a blues népszerű lett a néger folklórban, majd a dzsessz is magába olvasztotta, kialakult a blues speciális előadó-művészete. A blues szó az amerikai zsargon szerint rosszkedvet, szomorúságot is jelent. Akad ugyan gúnyos, tragikomikus szövegű blues is, ez azonban nem túlságosan gyakori. Első sorban a vidéki, később nagyvárosi proletariátus tipikus népdala, amely szövegében pontosan tükrözi ennek az osztálynak nehéz körülményeit. Inkább szomorú hangvételű, de sohasem hangosan jajgató. A slágeripar által kiforgatott és romantizált blues szentimentálissá és banálissá vált: az eredeti népdal azonban a nehéz sors kommentálása, csendes szomorúság és rendkívüli egyszerűség jellemzi. A blues vidéken keletkezett és csak később – az amerikai polgárháború után – terjedt el a nagyvárosokban. Ezért a vidéki, ősi formát archaikus vagy country bluesnak nevezik.