A csupán 2.29 méter hosszú kisautó története az olasz Iso társaságnál kezdődött, amely akkoriban főként robogókat és háromkerekű haszonjárműveket készített.
1953-ban jelentette meg az Isetta nevű modellt, melynek licencét elsőként a francia Velamnak adta el. A BMW is látott fantáziát a mini kocsiban, s mivel egy új jármú saját erőből való kifejlesztése egyelőre kockázatosnak tűnt számára, megvásárolta a mintát az Isótól. Az olasz változat kétütemű motorját a müncheniek kicserélték a BMW R 25-ös motorkerékpár 247 cm3-es, egyhengeres négyüteműjére. A parányi aggregát 12 lóerejéből akár 85km/órás sebességre is futotta. A terméknév a hengerűrtartalomra utalva Isetta 250 Standard lett. Az év végén csatlakozott testvéréhez a 300-as változat, amelyben már egy 297 cm3-es. 13 lóerős hajtóművet rejtettek el a mérnökök. A technika része volt a négyfokozatú váltó is, ennek segítségével valósulhatott meg a száz kilométerenkénti alig 4 literes benzinfogyasztás.
Az 1955 tavaszán gyártani kezdett ,,motocoupé” az ára mellett tojásszerű alakjával és szokatlan ajtópozíciójával keltette fel a figyelmet. Az első autók még nagyban hasonlítottak az olasz alapkonstrukcióra, majd 1956 októberében bemutatkozott az átdolgozott típus (a Standard változatokat továbbra is árusították). A frissített példányokon új motorházfedél. rövidebb fényszóróházak jelentek meg, valamint nagyobbak lettek az oldalsó ablakok. Útra keltek az exportmodellek. amelyek még az USA-ban is sikeresen szerepeltek. Különleges variánsukként forgalmazták a meleg klímájú országokban az ajtaján szellőzőrácsot viselő Tropen-lsettát. A sorozat érdekes darabjai voltak az összecsukható tetejüket a hátsó ablakuk helyén viselő kabrioletek, sőt ezeknél is furcsábbnak tűnhetnek mai szemmel nézve a Lasten-lsetta nevű teherszállító verziók, amelyek hátul zárt vagy nyitott rakodórésszel rendelkeztek.
Az autók alapvetően négy keréken gördültek, bár hátsó tengelyük sokkal keskenyebb volt, mint az első. Egyes régiókban többek között Ausztriában, Hollandiában.
Angliában viszont hátul csak egy kereket viseltek, mert így kisebb adóteher sújtotta őket (a motorkerékpárokkal egyenrangúnak minősültek). Megszületett tehát a háromkerekű Isetta 300 Dreirad Spezial.
A Standard modell gyártásának 1957-es befejezése után a mini kocsi már a külföldi (nem német) piacokon szerepelt Isetta 250Export és Isetta 300 Export néven. 1962-ig minden változatot egybevetve több mint 161 ezer BMW Isetta készült.
Címkékjármű lóerős mini kocsi motor
Ezt mindenképpen olvasd el!
Reszkessetek autósok!
Minden látszat ellenére az autósok élete sem fenékig tejfel. Az gondolnánk, hogy a városi közlekedés …
Ez eladó?
Ha igem mennyiért?