LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A kierjedt szőlő lepárlásából készült párlat. A jó borpárlat készítéséhez jó savakkal és alacsonyabb cukortartalommal rendelkező szőlőfajta szükséges, mert az érlelés során ez a háttér adja meg a hosszú távú eltarthatóságot. Lepárlás előtt a kierjedt szőlőt (bort) nem érlelik, hanem az erjedés befejeződése után lepárolják azt. Alkoholtartalma 35-60% között változhat. A borpárlat fahordóban történő érlelésével készül a Brandy, melynek színét a hordó anyaga befolyásolja. A hordóban történő érlelés értékes íz- és illatanyagokkal gazdagítja a párlatot. Az érlelés során a Brandy alkohol-tartalma – a fahordó pórusain történő párolgás miatt – csökken. Ezt a részt nevezik az „Angyalok részének”. Ez a rész akár az érlelt mennyiség 20%-át is elérheti. A végső alkohol-fokot többszöri hígítással állítják be. Speciális tételeknél ez elmaradhat, és hordós erősségűre hagyják.
Hazánkban a Brandyt tévesen sokan konyaknak nevezik. Itt is igaz az analógia: nem minden brandy konyak, de minden konyak brandy. A konyak elnevezést kizárólag a franciaországi Cognac régióban készült érlelt borpárlatok használhatják. Az e célra legtöbbet használt szőlőfajta az ugni-blanc.
A brandykat az érlelési idő alapján különböző kategóriákba sorolják: V.S. (very special) jelölést (vagy három csillagot) azok az italok kaphatnak, amelynek legfiatalabb összetevője legalább 2,5 éves, V.S.O.P. (very superior old pale) legalább 4,5 éves érlelési időt töltött fahordóban. A legmagasabb kategória az X.O. (extra old), ahol a legfiatalabb összetevő is legalább 6,5 évet érlelődött a hordóban.
A nagy brandy házak évről-évre úgy tudják garantálni az állandó minőséget és ízvilágot, hogy a keverő mesterek házasítják a különböző évjáratú és érlelési idejű párlatokat.
A borpárlatot használják pl. a portói készítésénél, ahol a bor erjedését a helyben termett szőlőből készült borpárlat hozzáadásával állítják meg, így készül el a 19-20 százalék alkoholtartalmú végtermék.
