LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Alapítója: Sziddhartha Gautama, Kr. e. 563 – 483
Sziddhartha Gautama Kr. e. 563-ban született egy észak-indiai fejedelem fiaként, és aszkézissel, meditációval töltött évek után, csaknem negyven éves korában egy fügefa alatt „felébredt”, és Buddhává vált. Buddha tanítása szerint a létezés – az élet, az élvezetek és a hatalom – iránti vágy vezet az egyik újjászületésből a másikba. Mert a karma nem pusztán a sorsot jelenti, hanem az ok és okozat törvényét is, amelynek révén egy élet tettei és viselkedésmódja meghatározzák a következő életben végigjárandó utat. Ebből a legtöbbször szenvedéssel járó körforgásból akarta Buddha elvezetni a híveit a fokozatosan előrehaladó lemondás útján az úgynevezett Nirvánába, a vágytalan üdvözülés állapotába.
A kialakuló buddhizinus északi formája teljesen azonos a régen átvett brahmanista hittel. Délen azonban szakítottak a Logosz hármasságáról és a „Létezés Egységéről” szóló elképzeléssel, amelynek a gondolata ennek a vallásnak is az alapját képezte. Így a kínai buddhizmus alapvetően különbözik a nepáli buddhizmustól.
Az újjászületés és a karma tana azonban alapvető fontossággal bírt a buddhizmus valamennyi formájában. Érdekes megemlíteni, hogy Buddha, aki hindu volt és hinduknak prédikált, magától értetődő tényeknek tekintette a brahmanizmus tanait. Buddha „az országa vallásának megtisztítója és reformere volt, és a tudatlanság ellen harcolt, nem pedig az alapvető igazságok és az ősi brahmanista bölcsesség ellen”. (Udanavarga)
Buddha a halála előtt nem nevezett ki utódot, hanem meghagyta a tanítványainak, hogy „a továbbiakban a tanok legyenek a mestereik.” Miután azonban a szerzetesek nem tudtak egyességre jutni a tanok és előírások értelmezésében, a buddhizmus sok különböző iskolája alakult ki.
