LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Cerest 1801-ben véletlenül fedezte fel Guiseppe Piazzi, az olaszországi palermói obszervatórium igazgatója, amikor egy állócsillagokról készülő katalóguson dolgozott. Az egyik „csillag” az éjszaka folyamán elmozdult, és kiderült, hogy ez lett az első ismert kisbolygó. Egy bő évszázaddal korábban Johannes Kepler már észrevételezte, hogy a Mars és a Jupiter pályái között túl nagy a rés. 1800-ban Európa néhány vezető csillagásza elkezdte a hiányzó bolygót keresni ebben a résben, és Piazzi ott találta meg az elsőt. Körülbelül egy évvel később Heinrich Olbers, német orvos és csillagász elkezdte megfigyelni a Ceres pályáját, mert megakarta határozni pályájának pontosabb paramétereit, és ekkor fedezte fel a második kisbolygót. Ez kapta a 2. sorszámot és a Pallas nevet. kiderült, hogy a Pallas és a Ceres pályája keresztezik egymást, és ebből Olbers arra következtetett, hogy ezek egy széttört bolygó maradványai. A század folyamán egyre több aszteroidát fedeztek fel, amelyek kisebbek és halványak voltak, mint az első kettő. A kisbolygók fényét spektroszkóppal felbontva a csillagászok megállapították, hogy ezek a testek inaktívak és csak a napfényt verik vissza. Megállapították, hogy az aszteroidák különböző színűek lehetnek, ami egy osztályozási rendhez vezetett. A Cerest széntartalmúnak osztályozták, vagyis C típusú kisbolygónak.
Az Ida volt egyike annak a 119 aszteroidának, amelyet Johann Palisa osztrák csillagász, és hoidelbergi (német) Max Wolf fedezett fel. Ők ketten úttörők voltak a fényképezés használatában csillagtérképek készítése és aszteroidák vadászata során. Az Ida a Koronis család egyik tagja. A kisbolygó családokat Hirayama Kiyotsugu japán csillagász fedezte fel 1918-ban. Úgy találta, hogy léteznek olyan aszteroidacsoportok, amelyek pályaelemeik igen hasonlóak. Az egyes tagok sorban helyezkedtek el a pályán, és kisbolygó áramot alkottak a Naprendszer belsejében. Az Ida a Koronis család legszembetűnőbb tagja. Az Ida azért híres, mert a Galileo úrszonda részletesen lefényképezte, amikor 11 000 km távolságban elhaladt mellette 1993 augusztusában, a Jupiter felé vezető pályán. Tekintve, hogy az Ida 4 óra 36 perc alatt fordul meg egyszer a tengelye körül a Galileónak sikerült felszínének legnagyobb részét lefényképeznie a mellette való elrepülése folyamán. Az Idáról eredetileg azt gondolták, hogy a Gasprához hasonló, S típusú aszteroida, de a megfigyelések felfedték, hogy a sűrűsége túl kicsi, és ezért inkább C típusúnak kell tekinteni. Felszínének egységnyin területén kb. ötször annyi kráter van, mint a Gasprának. Ez arra utal, hogy felszíne sokkal idősebb. Azonban a Galileo közelrepülésének legizgalmasabb eredménye az a felfedezés volt, hogy az Idának saját holdja van, a Dactyl. Ez a kettős rendszer egy aszteroidával való ütközés, és annak széttörése során alakulhatott ki, amikor létrejött a Koronis család.
