Csak a hit gyógyít?

Az akupunktúrát közel 4000 éve alkalmazzák a gyógyászatban, és ehhez mérten rengeteg téveszme kering róla. Kezdjük rögtön azzal, hogy hatását valamiféle misztikus, pszichikai hatásként tételezik fel, úgy gondolják hogy elég hinni benne, de nem valószínű, hogy ezt a gyógyítási módot(mert azzá fejlődött) csak a belé vetett hit tartja fenn évezredek óta. Azt például kevesen tudják, hogy műtét közben érzéstelentésre is használják és valószínűleg nem az orvosba és a módszerbe vetett hit az, aminek köszönheti hatását.
De lássuk, hol is kezdődött az akupunktúra története, meddig kell utaznunk az időben. Az ősi kínai gyógymód ma már a hagyományos orvoslás egy ágává vált. A hagyomány szerint csont- bambusz- és kő tűket használtak, ami nagyon kezdetlegesnek tűnik a mai steril orvosi eszközökhöz képest.
A kezelés a következőképp folyik: az orvos a test meghatározott pontjaiba tűket szúr majd azokat mozgásba hozza valamilyen módszerrel. Ezek a pontok az úgynevezett meridiánrendszeren helyezkednek el. Ezeket úgy kell elképzelni, mint csatornákat amelyek az életenergiát szállítják, a Qi-t. A meridiánok összefüggő hálózatot alkotnak, energiájukat átadják egymásnak valamint a hozzájuk tartozó szerveknek. Az akupunktúrás pontok, ahová a tűk kerülnek a csatornák „nyílásai”, meghatározott helyek. Tapintással érzékelhetőek csak, betegség esetén nyomásra érzékenyek, ezért nagy segítséget nyújtanak a diagnosztikában.
Sokan még ezen sorok olvasása után is misztikus elképzelésnek tartják, pedig létüket már bebizonyították! 1946-ban Niboyet francia kutató megmérte a bőr elektromos ellenállását, ami az akupunktúrás pontok felett kisebb volt. Erre alapszik a pontkereső készülék. Egy másik kutató, Bergmann igazolta hogy a pontok infravörös sugárzása erősebb a környezeténél, valamint nagyobb a szén-dioxid leadásuk, amit Eőry Ajándok mutatott ki.
Ezek ismeretében elgondolkodtató az akupunktúra hatásossága és hitelessége, valamint az, hogy esetleg éppen a hitetlenkedődön segíthet ez az ősi gyógymód.