LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Szinte alig akad ember, aki élete során meg nem tapasztalta volna a gyomorrontás kellemetlen jelenségét. Ez a banális betegség nem is olyan veszélytelen, mint gondolnánk. Természetesen ez is, mint rengeteg más betegség a helytelen táplálkozásunk, a rohanó életvitelünk, az egyre rosszabb minőségű élelmiszerek hozadéka. Napjaink társadalmában rengetegen szenvednek emésztőszervi problémáktól, puffadással, gyomorsav túltengéssel, hasi görcsökkel.
A gyomorrontás ezek közül talán még a legszerencsésebb formája az emésztési problémáknak, hiszen egy viszonylag gyorsan múló pár napos problémával állunk szemben.
Gyakran nem tudunk magunknak megálljt parancsolni, elég egy finom vasárnapi ebéd, egy családi ünnep, vagy egy nagyszülőkhöz való látogatás, máris megvan a baj, bizony, mindent felfaltunk, mert ugye, egyszer él az ember, meg finom is volt minden, meg ki akarná megsérteni a drága nagymamát.
Éjszaka viszont jön a visszavágó, sajnos. A gyomor nem bírta a terhelést, eleinte gyomorfájással küzdünk, majd hányinger, hányás lesz belőle. Ha szerencsések vagyunk, másnapra ez már elmúlik, de magát a betegséget nem szabad felszínesen kezelni, a regenerációhoz még három-négy napra szükség van. A gyomorrontás valójában a gyomor nyálkahártyájának gyulladása. A legfontosabb, hogy a gyomrot pihentetni, kímélni kell, első nap akár teljes böjt is szükséges lehet, ilyenkor viszont nagyon fontos a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása, a kiszáradás elkerülése érdekében. Kisgyermekeknél ezt még komolyabban kell venni, hiszen ők sokkal hevesebben reagálnak minden betegségre, ezáltal hamarabb ki is tudnak száradni. Az ezt követő diétás napok legfontosabb jellemzője a fokozatosság, felépítő jelleggel kell az egyes tápanyagokhoz visszaszoktatni a szervezetünket. Első nap, érdemes keveset enni, legjobb, ha kekszet, reszelt almát fogyasztunk, majd a szénhidrátok után következhetnek a fehérjék, lehetőleg zsírszegényen kell ezeket is megválogatni. Végül visszavezethetjük az étrendünkbe a zsiradékokat is, persze ezt is minél kíméletesebben. Ha mindezzel megvagyunk, óvatosan visszatérhetünk a megszokott étkezési szokásainkhoz, és természetesen tanuljunk a hibánkból, hogy a későbbiekben ne okozzunk magunknak ilyen kellemetlenséget mohóságunkkal.
