LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Sokan a családtervezés és a fogamzásgátlás, vagyis a teherbe esés megelőzése között éles ellentétet látnak. Ez tévedés. A családtervezők életében ezek egymást szervesen kiegészítik. Ismert például, hogy a nők természetes termékenysége tizenkét-húsz gyermek világrahozatalát biztosítaná. Mégis, hazánkban jelenleg a családonkénti átlagos gyermekszám a kettőt sem éri el. Ebből következően szinte minden termékeny pár igénybe veszi élete folyamán a fogamzásgátlás módszereit is. Másfelől a kortárs magyar nők átlagosan 18 éves korukban kezdik meg a nemi életet, szülésre főleg 19 és 28 éves koruk között (leggyakrabban 23 éves korukban) vállalkoznak, de termékenységük ezt követően is, hozzávetőleg 50 éves korukig, a havivérzés kimaradásáig, megmarad. Ebből következően mind a gyermekvállalás időszaka előtt, mind utána, sőt a születések között is szükség van fogamzásgátlásra.
A születéskorlátozásnak ugyanis két fő módszere van: a fogamzásgátlás és a terhességmegszakítás. Az utóbbit azonban a lehetséges minimumra helyes korlátozni, és ezért az optimális családtervezéssel foglalkozó könyvben csak, mint kerülendő kényszermegoldás említhető.
A családtervezésben és a fogamzásgátlásban három életszakaszt különíthetünk el: a gyermekvállalás előtti életkort, a gyermekvállalás időszakát és a gyermekvállalás utáni életszakaszt. Jelenleg a leendő szülőknek még csak a kisebbsége él a rendelkezésre álló korszerű módszerekkel a gyermekvállalás során. A terhességek jelentős hányada a fogamzásgátlás sikertelenségének vagy egyszerűen a védekezés hiányának következménye. Sok ilyen nem tervezett terhességet is megtartanak. Jól van ez így, mert bár ilyen esetekben az optimális családtervezés előnyei nem érvényesíthetők, ez legtöbbször nem jelent olyan kockázatkülönbséget, ami miatt a bekövetkezett terhesség vállalása problematikus lenne. Csupán az amúgy is kicsi általános kockázat minimalizásának az esélye marad el. Sajnos gyakori az is, hogy nem vállalják az ilyen nem tervezett magzatokat. Ekkor terhességmegszakításra vagy más néven művi abortuszra kerül sor, ami már károsodásokat idézhet elő. Az optimális családtervezéssel, ha ez általánossá válik, a kockázat a minimálisra szorítható le, és a magzati halálozások, a koraszületések és a veleszületett rendellenességek aránya jelentősen csökkenthető. Ezen túl az egészséges gyermekek fizikai és szellemi adottságai is javíthatók. Végül az optimális családtervezés alkalmazása megadja a szülőknek a felelősséggel végzett emberi tevékenység mindig elégedettséget és harmóniát adó érzését.
