LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Csehszlovákiában 1945 tavaszán a londoni polgári emigráns kormány és a moszkvai kommunista emigráció hozott létre koalíciós kormányt, amelyben a hazai antifasiszta ellenállás képviseli nem kaptak szerepet. A kassai kormányprogram és a végrehajtása során kiadott rendelkezések a német s a magyar nemzetiségeket a„kollektív felelősség” elve alapján megfosztották jogaiktól és vagyonuktól. A Szudéta-vidékről kb. 2,2 millió németet, a Felvidékről sok tízezer magyart telepítettek ki, helyükbe csehek és szlovákok kerültek. Ily módon kívánta a kormányzat a csehek és a szlovákok „idegenektől mentes” államát megteremteni.
1945 októberében a teljes bankrendszerre, a nehéziparra és a bányászatra, valamint a könnyűipar kb. felére kiterjedő államosítást valósítottak meg. Az országban akkor még hagyományosan erős volt a szovjetbarátság és a kommunista párt befolyása. Ez is magyarázza, hogy az 1946-os választásokon a CSKP 38%-nyi, Európa-szerte kiemelkedő arányú szavazatot kapott. A miniszterelnök a párt vezetője, Klement Gottwald lett, köztársasági elnöknek Eduard Benest választották.
A bel- és külföldön egyaránt legitimnek elfogadott kormány a pártközi együttműködésen alapuló parlamentáris rendszer keretei között 1947-1948 fordulójáig maradt fenn. 1948 februárjában a CSKP a teljhatalom megszerzésére felhasználta a párthadsereg jellegű Népi Milíciát és más fegyveres csoportokat. Benes elnök engedett az erőszaknak, és az új kormányba csak kommunistákat és az általuk kijelölt más pártbéli politikusokat nevezett ki. A vértelen államcsíny után 1948 májusában lezajlott választásokon a Nemzeti Front listája a szavazatok 90%-át szerezte meg. Ezután Benes lemondott, helyébe Gottwald került. 1948 júniusában a szociáldemokrata és a kommunista párt olyan módon egyesült, hogy a szociáldemokraták egy részét felvették a Csehszlovákiai Kommunista Pártba, amely – nem is álcázva ily módon a fúzió formális voltát -, még a nevét sem változtatta meg.
