LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A házasság válságát jelzi az átmeneti vagy tartós érzelmi elhidegülés, amely nemcsak külső kapcsolatokban, hanem különélésben vagy válásban is megnyilvánulhat. A különélés nem feltétlenül jelent tényleges különköltözést; közös lakásban is lehet külön élni, „elválva ágytól és asztaltól”. Éppen egyszerűségénél és feltűnésmentességénél fogva valószínűleg a leggyakoribb formája ez a különélésnek, viszont egyben a legnehezebben felderíthető is: előfordulási arányáról még megközelítő adatok sem állnak rendelkezésre.
A különköltözéssel „súlyosbított” különélésekről is kevés az adat a szakirodalomban. Hazánkban csak a főváros egyik kerületét mérték fel szakszerűen ebből a szempontból. A kutató azt találta, hogy elég nagy az eltérés az okmányokkal dokumentálható és a tényleges családi állapot között; pontosabban, hogy az összes felbomlott házasság több mint másfélszerese a törvényesen felbontottaknak. Ha az említett „rejtett különéléseket” is feltárhatnánk, talán kiderülne, hogy kétszer annyi a ténylegesen felbomlott házasság, mint amennyiben a válást bíróilag kimondták. (Pedig, mint láttuk, az is elég sok.)
Mi az oka a sok különélésnek és válásnak?
A jelenség olyan bonyolult és szerteágazó, hogy pontos és mindenre kiterjedő válaszra aligha vállalkozhatna bárki is. De a házasság válságának általános háttere kapcsán, valamint a házasság előtti és házasságon kívüli kapcsolatok tárgyalása során már bemutattam néhány fontosabb, a válság irányába ható tényezőt. Ezeket próbálom az alábbiakban néhány szemponttal kiegészíteni.
Van egy újabb elmélet, az ún. csere-elmélet, amelynek segítségével a házastársi viszonyban bekövetkező egyensúlyzavarokat jól lehet értelmezni. Némileg leegyszerűsítve a dolgot, arról van szó, hogy az emberi kapcsolatokban, így a házasságban is, különböző értékek cseréjére kerül sor, s a kapcsolat egyensúlya az értékek egyensúlyán múlik. Természetesen nemcsak anyagi értékek (lakás, kocsi stb.) kerülnek a mérleg serpenyőjébe a csere során, hanem mindenféle emberi érték: a szépség, az intelligencia, a megbízhatóság, az egészség stb. Mindezek viszonylagosak; ami nagy érték az egyik embernek, az a másiknak esetleg alig ér valamit. Másrészt az egészen eltérő jellegű értékek is kiegyenlíthetik egymást. Pl. ha valaki igen művelt, ezzel ellensúlyozhatja csúnyaságát annak szemében, akinek számára a műveltség nagyobb érték, mint a szépség. Mindenki előnyben részesít egy bizonyos értéket, s olyan partnert keres, aki rendelkezik ezzel. Cseremegállapodásra azonban akkor kerül sor, ha mindkét fél úgy érzi, megkaphatja a másiktól, amire szüksége van, és nem kap lényegesen kevesebbet, mint amennyit ő adott.
