LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Csiga-köd a Naphoz legközelebbi planetáris köd, tényleges távolságát azonban nem ismerjük, mert különböző becslések 85 és 650 fényév közötti eredményeket adnak. Azért nevezik Csiga ködnek, mert a Földről nézve a csillag ledobott, külső gázrétegei olyannak látszanak, mintha egy spirált a hossztengelye mentén néznénk. Az ismert planetáris ködök közül az egyik legnagyobb, fő gyűrűinek átmérője 1,5 fényév, az égbolton látszó kiterjedése eléri a telihold átmérőjének felét. Külső halója viszont kétszer akkora távolságig terjed ki. A köd közepén a haldokló csillag fehér törpévé fog alakulni, majd miközben minden maradék energiáját felhasználja, tovább ontja az anyagot a csillagközi térbe. A Csiga-köd lenyűgöző példa arra, milyen sors vár a Naphoz hasonló csillagokra, mielőtt végleg összeomlanak. A ködöt Karl Ludwig Harding német csillagász 1824 körül fedezte fel, méretének és közelségének köszönhetően azóta nagyon alapos vizsgálatoknak vetették alá. A gyűrű pereméről készített képek tanúsága szerint a központi csillagot körülvevő anyaggyűrűben hidegebb gázból álló „cseppecskék” figyelhetők meg, melyek átmérője kétszerese a Naprendszerének, míg sugárirányban kifelé sok milliárd kilométer hosszan nyúlnak el. Ezek a képződmények akkor alakulhattak ki, amikor a haldokló csillag által kidobott, gyorsan mozgó gázhéj összeütközött a sok ezer éve kiáramlott, lassabban mozgó anyaggal. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a Csiga-köd valójában két, egymásra majdnem merőleges korongból áll. A nagyobb és színesebb külső korongot felülről látjuk, a belső, átlátszóbb korong csaknem merőleges rá. Mintha kifelé állna a kép síkjából.
