Cukorbetegség gyermek és fiatalkorban

A gyermekkori és fiatalkori cukorbetegség, az un. 1-es típusú cukorbetegség. Ezeknek a száma általában minden évben azonos, de a 2-es típusú cukorbetegséget, melyet eddig főleg időskori cukorbetegségként emlegettünk, mára sajnos a fiatalabb generációknál is megfigyelhető, a megbetegedést egyre fiatalabb korban diagnosztizálják. A gyermekkori cukorbetegség az inzulin hormon teljes hiányára vezethető vissza, így ennek gyógyítása minden esetben csak inzulin injekcióval orvosolható. Jellemző tünetei gyermekkorban a sok folyadékívás miatt a sok pisilés, a testsúly vagy hirtelen csökken, vagy nem nő a testsúly, főleg csecsemőkorban, bőrviszketés, fáradtság, bágyadtság, a nemi szervek gyulladása és a már eddig szobatiszta gyermek éjjeli bepisilése a vesék fokozott működése következtében. A betegség szakorvos által történő diagnosztizálása megegyezik az egyéb cukorbetegek diagnosztizáló módszerével. Kivételes esetekben, vagy nagyon kevés tünetet produkáló gyermek esetében elvégezhetik az un. glükózterheléses vizsgálatot is, ami annyit jelent, hogy szőlőcukrot adnak a kis betegnek, közben többször is vért vesznek és ez alapján ismerik fel a betegséget.Míg a 2-es számú cukorbetegség lassan, sokszor évek évtizedek alatt fejlődik ki, addig a gyermekkori betegség gyorsan, váratlanul alakul ki, és amennyiben a beteg nem kap időben megfelelő kezelést (inzulint), kialakulhat a kóma, mely életveszélyes is lehet. A kezelésnél elsődleges a napi inzulin beadása, a diéta meghatározása és a helyes életmód megválasztása. Egyéntől függő, de lehet pszichológus segítségét is kérni, hogy a gyermek jól tudja feldolgozni a betegségét és megtanuljon élni vele. Az inzulin napi adagját és gyakoriságát természetesen a rendelkezésre álló adatok alapján a szakorvos határozza meg. A diéta összeállításánál már figyelembe kell venni a napi kalóriaszükségletet és a gyermek szénhidrátigényét is. A napi „engedélyezett” szénhidrát és kalóriamennyiséget célszerű elosztani a napi étkezések számával (általában ötszöri étkezés) és a mennyiségeket fokozatosan csökkentve célszerű az étrendet összeállítani. Tehát a reggeliben legyen a legtöbb a szénhidrát és a vacsorában a legkevesebb, de tartalékoljunk a „pótvacsorára” is, min. 10 % szénhidrátot. Amennyiben a gyerek sportol, akkor természetesen szakemberrel, diatetikussal érdemes a napi mennyiséget kiszámoltatni és egy heti mintaétrendet kialakíttatni. De mindettől függetlenül jó, ha a szülő, vagy a már nagyobb gyermek is megtanulja a kalóriák és szénhidrátok számolását, mert így sokkal könnyebb betartani az előírt étrendet, ugyanakkor változatosabban lehet étkeztetni a gyermeket. A cukorbeteg gyermekeknél nagyon fontos a rendszeres mozgás, sportolás, mert ezáltal még a beadandó inzulin mennyisége is csökkenthető bizonyos mértékig. Minden esetben célszerű a gyermeket is megtanítani a vércukorszintmérésére és az inzulinbeadására, így elkerülhető, hogy azt érezze a gyerek, hogy csak a felnőttektől függ. Ezek az önbizalmát erősítik minden esetben. Természetesen a szülő és a szakember tudja eldönteni, hogy a gyermek hány éves korától lehet minden tekintetben “önellátó”. Sajnos azonban a rendszeres orvosi ellenőrzésre élete végéig szükség lesz, de mindennek ellenére a cukorbetegséggel is élhet teljes értékű életet.