LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Közgazdasági nézetei
Kutatásainak fő feladata, hogy megvizsgálja, hogyan hat az elosztás fennálló rendje a termelésre
A pénzforgalom teoretikusaként, a tőkefelhalmozást tekintette a társadalmi haladás döntő tényezőjének és tudta, hogy ez kizárólag a profitráta bizonyos minimális színvonala felett lehetséges. Ez okból lépett fel a gabonatörvények ellen, mert ezek magasan tartották a gabonaárat és ezzel a profitrátát csökkentették a munkabérek növekedése által.
Lassalle közismert elméletét, a vasbértörvény-t Ricardo munkaérték elmélete alapján alkotta meg. Ekképpen a létminimumnál nem lehet több az átlagos munkabér mivel a munkások gyorsan elszaporodnának ennél nagyobb bérek mellett, és akkor ismételten a létminimumra szorítja le a munkabéreket a növekvő munkaerő kínálat. Nézete szerint, ha nem sikerül megállítani a bérek növekedését az Angliát és minden tőkés társadalmat válságba sodorja. Ricardo sokszor fellépett az alacsony bérért dolgoztató iparos arisztokrácia érdekeinek védelmében.
A 20. század új-klasszikus közgazdászai, mint például Robert Barro is, a ricardói ekvivalencia elve mellett érvel. Ezen elve szerint a gazdasági szereplők döntéseire nincs hatással az, hogy az állam hogyan alakítja időben a bevételeit, mivel a termelők és fogyasztók mérlegelik az aktuális állami lépések mellett a jövőben várhatóakat is, s így a gazdasági magatartásukon nem változtatják meg.
Ricardo módszere
Egyetért Adam Smith nézetével, amely szerint az emberi önzésből fakad a termelés természetes rendje. Nála azonban már a polgárság és a földesurak szembenállásává bővülnek az egyéni érdekek az értéktöbblet elosztásában. Malthus-szal, nem tudta elfogadni Ricardo legfontosabb fogalmát: szabad kereskedelmet, a járadékot parazita jövedelemnek feltüntető munkaérték-elméletet, és a gabonatörvények megszüntetésének igényét.
