LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Amikor egy ország pénzét, nemzeti valutáját, s az e pénznemben kifejezett, látra szóló kereskedelmi banki tartozásokat, devizákat átváltjuk, azaz más nemzeti, regionális vagy világérvényű pénz tört részére, vagy többszörösére történő konverziójára kerül sor, azt tapasztaljuk, hogy az átváltási arány a bankközi devizakereskedelemben naponta és egy napon belül is igen sokszor változik. A valuta, vagyis a kiskereskedelemben forgó bankjegy általában naponként változik.
Az árfolyamok mikro- és makroökonómiai fontossága miatt a közgazdaságtudomány külön ága az árfolyamelmélet. Az átváltásnak két formája van. Az egyik az azonnali (angolul spot, németül promt), üzlet. Ennek technikailag az a lényege, hogy a kötéskor kikötött árfolyamon a kötést követő második munkanapon megtörténik a ,,szállítás”, magyarán az összegek számlákon való terhelése, illetve elismerése.
A befektetők egy csoportja – a deviza spekulánsoké – azért vesz és ad el devizát, akár azonnal, akár a következő bekezdésben kifejtett határidős formában, hogy bizonyos feltételezések, várakozások alapján nyereséget érjenek el, ha e várakozások bekövetkeznek. A nyereség vagy veszteség úgy realizálódik, hogy a spekuláció kiinduló valutájából, mondjuk a spekuláns nemzeti valutájából, a vásárolt deviza későbbi eladása nyomán lényegesen több nemzeti valutát birtokolnak, mint induláskor. A ,,lényegesen” szó azt fejezi ki, hogy az elért hozamnak egy küszöbértékén, mondjuk a kincstárjegyek kamatán felül néhány százalékponttal nagyobbnak kell lennie, kockázati felárat kell tartalmaznia. A devizapiacon az ott forgó pénz, likviditás zömét a spekulánsok hozzák.
